természetmitológia: a →vallás eredetéről szóló elméletek egyike. - Szorosan összefügg az indogermán nyelvek kutatásával, többnyire az abban felhasznált mitológiai anyagra támaszkodik. Legismertebb képviselői Adalbert Kuhn (1812-81) és Max Müller (1823-1900), akik szerint a természeti jelenségeknek, főként a villámlás-mennydörgésnek, a csillagzatoknak, de a levegőnek, víznek, tűznek és földnek mítoszképző ereje van. Ezek az ősemberek gyermekien naív fantáziáját erősen befolyásolták, akik a jelenségeket istenségek képében megszemélyesítették. Miután függést éreztek e jelenségektől, vallásos tiszt., majd ebből valamilyen vallás alakult ki bennük. **

König 1985:36.