Magyar Katolikus Lexikon > T > természetes személy


természetes személy (lat. persona physica): az Egyház jogrendjében a megkeresztelt ember, vagyis az Egyház tagja (96.k.), aki képes arra, hogy az egyházi közösségben jogok és kötelességek alanya legyen. - A szó sajátos értelmében a ~nek van ált. →jogképessége. A megkereszteltek helyzetét az Egyházban egyes szerzők szívesen hasonlítják az állampolgárok helyzetéhez a világi jogrendekben. - 1. A kánoni jog elismeri, hogy minden emberi személynek van egy bizonyos alapvető jogképessége, s így egyes elidegeníthetetlen jogok hordozója (vö. GS 21, 28, 29, 42, 76. stb.) a természetes és pozitív isteni jog rendjében, de némely vonatkozásban magának az Egyháznak a jogrendjében is (vö. pl. 1476.k.). A →katekumenek jogaira a CIC külön is utal (vö. 206, 788, 1170.k., 1183.k. 1.§). Az Egyh. jogrendjében a személyiség (egyháztagság) ugyanabból a tényből, a keresztségből fakad, mely a kegyelmi egyh. tagjává avatja az embert. A teol. és a jogi egyháztagság nem választható el egymástól, mivel a kat. tanítás szerint a „kegyelmi egyház” és a „jogi egyház” egyetlen valóságot képez (vö. LG 8, UR 3 stb.). A földi életben Krisztus Egyházának valóságos tagja csak az, aki a vízkeresztséget ténylegesen felvette (DS 3868-3872; vö. 849.k.). Aki viszont érvényesen meg van keresztelve, az a keresztség eltörölhetetlen jegyét, s így alapvető egyháztagságát nem vesztheti el. Ezért nem lehetséges sem teol., sem egyházjogi értelemben a →kilépés az Egyházból. - 2. A jogok gyakorlásának lehetősége. Az Egyházban az egyes közösségekben és jogokban való részesedés lehetősége (a jogok gyakorlásának lehetősége - exercitium iuris) alapvetően függ a személynek az Egyházzal való közösségétől (communio) és attól, hogy nem sújtják-e az illetőt bizonyos büntetések (96.k.). Teljes közösségben a kat. egyházzal az van, aki a hitvallás, a szentségek és az egyh. vezetés tekintetében egy vele (205.k., LG 14, UR 2). Azok a megkereszteltek, akik nincsenek teljes közösségben a kat. egyházzal, nem rendelkeznek azokkal a jogokkal és kötelességekkel, amelyek a teljes közösséghez (plena communio) vannak kötve (vö. 11.k.). A jog gyakorlását zárják ki azok a törv-ek is, melyek egy jogcselekményt érvénytelenítenek, v. egy személyt az illető jogcselekményre jogilag képtelennek nyilvánítanak. A személyek bizonyos jogilag jelentős tulajdonságai ugyancsak befolyásolják a jog gyakorlását, vagyis a konkrét jogokban és kötelességekben való részesedés lehetőségét. - 3. A ~ jogilag jelentős tulajdonságai: az →életkor, az →értelem használata, a →lakóhely, a →származási hely, a →vérrokonság, a →sógorság, a →törvényes rokonság, a →rítus. Sz.Sz.A.

Erdő 2005:130.