Magyar Katolikus Lexikon > T > telkek


telkek (lat. area): a korai középkorban állattartó szállások, melyek földje, trágyázott volta miatt, alkalmassá vált földművelésre (nem elpusztult faluhely, mint egyesek értelmezték). - 1228: Dienestelke Széplak mellett (Kolozs vm.), 1296: Mikótelke, Tehenestelke, Petetelke, 1301: Tiburctelke, stb. Kolozs vm-ben kb. 30. A ~ közül több faluvá fejlődött, pl. Bogártelke, Inaktelke, Sólyomtelke, Tiburctelke (egyházas hely), Visatelke stb. 88

Györffy III:335.