🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > telkek
következő 🡲

telkek (lat. area): a korai középkorban állattartó szállások, melyek földje, trágyázott volta miatt, alkalmassá vált földművelésre (nem elpusztult faluhely, mint egyesek értelmezték). - 1228: Dienestelke Széplak mellett (Kolozs vm.), 1296: Mikótelke, Tehenestelke, Petetelke, 1301: Tiburctelke, stb. Kolozs vm-ben kb. 30. A ~ közül több faluvá fejlődött, pl. Bogártelke, Inaktelke, Sólyomtelke, Tiburctelke (egyházas hely), Visatelke stb. 88

Györffy III:335.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.