Magyar Katolikus Lexikon > T > tatárdúlás


tatárdúlás, tatárjárás, 1241. márc.-1242. márc.: a mongolok Magyar Királyság elleni hadjárata. - A belső-ázsiai mongolok egyik Dzsingisz kán (ur. 1206-27) vezette törzse leverte a tatárok, majd a najmanok, kereitek és merkitek törzseit, a szibériai népeket, meghódította Kína É-i harmadát, 1218: a karaki-taj államot 1220: a hvárezmi kánságot és 1223: a →Kalka menti csatában az orosz-kun egyesült sereget. Dzsingisz (†1227) halála után 1228: Ögödej lett az új nagykán, és Batu (1207-55) kán, a Ny-i részek ura vezetésével a mongolok 1237. XII. 21: bevették a fallal körített Rjazanyt, 1239-40: elfoglalták az orosz városokat, a Krímet, XII. 6: Kijevet, majd Lengyo. és Mo. ellen fordultak. - 1241. II-III: Lengyo-on keresztül Orda (Batu bátyja), Erdélyen át Kadan, a Vereckei-hágón át Batu és Szüböetej (Szubotáj) vezette fősereg tört be. IV. Béla (ur. 1235-70) 1241. I-II: megerősítette az ÉK-i határt, Pestre hívta a haderőt. III. 12: Batu serege szétverte Tomaj nb. Dénes nádor hadát, a nádort üldöző Siban előörse III. 15: Pest környékét dúlta, III. 17: kifosztotta Vácot. A kunok ellen lázított pestiek uszítására m. és ném. fegyveresek megölték Kötönyt, a befogadott kunok fejed-ét, erre a pesti táborba tartó kunok visszafordultak, s a Duna-Tisza-közén D-re vonulva szétszórták Bulcsú csanádi pp. csapatait, pusztítva a →Szerémségen át →Havasalföldre vonultak. II. (Harcias) Frigyes osztr. és stájer hg. (1230-46) a pesti táborból hazatért. A mongolok Eger földúlása után szétszórták Benedek váradi pp. seregét; a pesti táborból IV. Béla a haddal megindult K felé. - III. 31: D-en a mongolok Kadan, Büdzsék és Borundaj vez-ével a borgói, ojtozi és a vöröstoronyi szoroson át betörtek Erdélybe, a vajdát és csapatát a Barcaságban lemészárolták. Erdély IV. végére mongol uralom alá került. A Bajdar és Orda vezette mongol É-i sereg IV. 9: Legnicánál szétverte Henrik sziléziai lengy. hg csapatát, IV. 11: a Batu kán, Siban és Szübeetej vez-te fősereg a Sajó menti →muhi csatában legyőzte IV. Béla hadait. Elesett Tomaj nb. Dénes nádor, Szerafin fia András országbíró, a Rátót nb. Mátyás esztergomi érs. s a m. főnemesség java. 1241. IV: egy bajor szerz. azt írta krónikájában: „Magyarországot 350 esztendős fennállása után a tatárok ebben az évben megsemmisítették...” - IV. Béla Borsod, Gömör, Nógrád és Hont vm-n át Nyitrára, majd Pozsonyba, a sebesült Kálmán hg. Pesten át Segesdre (Somogy vm.) menekült. IV. közepén a mongolok 3 napi ostrom után elfoglalták Pestet, lakóit lemészárolták, házait lerombolták; a hó végén Bajdar és Orda serege Trencsén közelében Ny felől betörve a Vág mentét a Dunától Zólyomig a várak kivételével elpusztította. - IV. Béla II. (Harcias) Frigyes hg. hívására Pozsonyból Hainburgba (Hunvár) ment, ahol a hg. megsarcolta; csak akkor engedte szabadon, amikor zálogba kapott 3 vm-t (vsz. Mosont, Sopront és Locsmándot). A hg. Győrt is elfoglalta, de azt visszavették tőle. IV. Béla V. 18: Zágrábból segítséget kért IX. Gergely p-tól, II. Frigyes ném-róm. cs-tól, IX. Lajos fr. kir-tól és IV. Konrád ném. kir-tól. V. 18. után IV. Béla öccse, Kálmán hg. belehalt sebeibe; Ivanicson (Körös vm.), a beginák tp-ában temették el. VI. végére Mo. a Duna vonaláig mongol uralom alá került. II. Frigyes ném-róm. cs. VI: Báncsa nb. István váci pp-től, IV. Béla követétől elfogadta hűbéri hódolatát, de a mongolok ellen segítséget nem adott. VII: a mongolok elérték Bécsújhelyt, IX. Gergely p. VII. 1: keresztes hadjáratot rendel el Mo. védelmére, egyéb segítséget ígért, ha befejezi II. Frigyessel a hadakozást. IX. 23. előtt IV. Béla kinevezte Geregye nb. Pált országbíróvá, megbízva a Duna vonalának védelmével. XII. 11: Ögödej mongol nagykán meghalt. 1242. I. 19: a mongolok dunai átkelésének megakadályozására IV. Béla katonákat és keresztes hadjárat elrendelését kérte a Sztszéktől. II. 2. előtt Batu kán serege átkelt a befagyott Dunán; elpusztította Óbudát, Esztergom városát, de várát bevenni nem tudta. II. 2. Székesfehérvárról a papság és a világiak segítséget kértek a Sztszéktől a Székesfehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Nemetújvár, Zalavár, Léka, Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, Abaújvár váraiba menekült lakosság nevében. II. 2. után Székesfehérvár városát (várát nem) a mongolok fölégették, a hó végén sikertelenül ostromolták Pannonhalmát. III. elején Kadan seregével Spalatóig, majd Trauig üldözte a menekülő IV. Bélát és családját, a kőfalalakkal védett dalmát városokat nem tudták elfoglalni. - III. közepén Ögödej nagykán halálhírére a mongolok elhagyták Mo-ot. Az erdélyi hadak az Olt völgyén át, Batu kán a fősereggel a Duna két partja mentén, Kadan serege Trau városától Spalató és Kattaró fölégetése után Bosznián és Szerbián át Ázsiába távozott. - V. 16. előtt Hont-Pázmány nb. Achilles és testvérei visszaverték II. (Harcias) Frigyes hg. Pozsony elleni támadását. IV. Béla megbízta Geregye nb. Pált a Dunától K-re levő országrész helyreállításával, az útonállók kiirtásával, a szétszóródott lakosság összegyűjtésével és az erdélyi sóbányák megnyitásával, aki a megbízatást 1246-ig teljesítette. Ismeretlen kortárs Planctus destructionis regni Ungarie per Tartaros c. versében (→Siratóének Magyarországról, amikor a tatárok elpusztították) örökítette meg a ~ eseményeit. IV. Bélát sem a p., sem az eu. uralkodók nem segítették, a ~ helyenként lakatlan pusztává tette Mo-ot. A mongol népirtó hadiszokás megtizedelte a lakosságot, amit a járványok és éhínségek is növeltek (becslések szerint az alföldi vm-kben a halottak száma elérte v. meghaladta az 50%-ot; Rogerius Carmen miserabile c. munkájában leírta a pusztítást). - IV. Béla hazatérése után nyomban megkezdte az orsz. újjáépítését, védelmére kővárakat építtetett, a városokat fallal köríttette (ezért 2. honalapítónak nevezték). Az elpusztított vidékeket külhonból próbálta benépesíteni, ami módosította az orsz. népi arányait. 1285. II. elején a Nogáj és Telebuga kánok vezette tatárok Vereckénél újra betörtek, az Alföldet pusztítva Pestig hatoltak. Aba nb. Amadé még Abaúj vm-ben, Baksa nb. György Regéc vára (Abaúj vm.) alatt sikeresen védekezett, III: az erdélyi hágókon távozókat Borsa nb. Loránd erdélyi vajda szétverte, sokat közülük foglyul ejtett (→nyőgérek). - A hazai tört. irod-ban a ~ tatárjárás. Emlékezetét őrzik családnevek: pl. Tatár, Tatárka; helynevek: Tatárárok (Borsod vm.), Tatár-árki-barlang (Bükk), Tatárbükk (Csík szék), Tatárerdeitanya (Szatmár vm.), Tataresd (Hunyad vm., Zaránd vm.), Tatárfalva (Bihar vm., Szatmár vm.), Tatárföldimajor (Sopron vm.), Tatárhágó (Szakadát, Gyergyó), Tatárhágó (Máramaros vm.), Tatári (Trencsén vm.), Tatárkahavas (Gyergyó), Tatárkonyha (Maros szék), Tatárlaka (Küküllő vm.), Tataros (Bihar vm.) Tatárpatak (Bihar vm.), Tatárrév (Bács-Bodrog vm.), Tatárszállás (Békés vm.), Tatárszentgyörgy (Pest m.), Tatárvár (Brassó vidék), Tatárvölgy (Máramaros vm.); szólások: „hajtson a tatár”, „kutyafejű tatár”, „vigyen el a tatár” stb. (a tatárt az ördög és a fene szókkal rokonértelmesítették). B.A.-88

Rosty Zsigmond: A tatárjárás történelme IV. Béla kir. idejében. Pest, 1856. - Szalay László. A tatárjárás Mo-on 1241-1242. Uo., 1856. (Vasárnapi kvtár 2.) (9. kiad. 1911) - Szádeczky Béla: A tatárjárás Mo-on. Kolozsvár, 1898. (Klny. Kis Tükör) - Pauler II:685. - Zichy Ladomér gr.: A tatárjárás Mo-on. Pécs, 1934. - Félegyházi József: A tatárjárás tört. kútfőinek kritikája. Vác, 1943. - A tatárjárás emlékezete. Bp., 1981. - Mo. tört. I:1735. - Mo. hadtört. I:41. - Kristó 1986:111. - Erdély tört. I:309.