Magyar Katolikus Lexikon > T > tartozás


tartozás (lat. debitum): tág értelemben bármilyen kötelezettség, aminek teljesítését valaki joggal elvárja; szoros értelemben adósság (kölcsön/hitel) összege, ill. ennek visszafizetési kötelezettsége. Hitelező és adós viszonylatában ugyanaz az összeg a hitelező oldalán követelés, az adós odalán ~. Legáltalánosabb formája az →adó. - A Szentírásban a bölcs a ~ megadására int (Sir 4,8) és eltanácsol a kezességvállalástól (Péld 22,26). A Miatyánk egyik kérése ~ elengedése (Mt 6,12). A megigazulás Isten részéről kegyelem, és nem ~ (Róm 4,4). Szt Pál mindenfajta ~ megadására buzdít (Róm 13,7), a házaséletet a férj és feleség kölcsönös ~ának tekinti (1Kor 7,3). Felebarát felé a ~ elengedése a nagylelkűség, kegyetlen behajtása az irgalmatlanság megnyilvánulása (Mt 18,27-34). - A ~ teljesítése az →igazságosság erényének követelménye, de a →szeretet tette is, főként, ha figyelmesen megelőzi a követelést. A ~ megadásának elmulasztása, megtagadása, álnok módokon való kibúvás alóla bűn az igazságosság ellen, ezért a jogrend is törvényekkel biztosítja a jogos követelések teljesedését. **