tao, dao: a →kínai bölcselet és vallás névadó alapfogalma. - Jelentései: 1. megtett út, lezajlott folyamat, cselekmény; 2. egy lényre jellemző magatartás (természet); 3. az univerzum kozmikus rendje; 4. liturgiával tisztelt istenség (Daojun), s ennek megnyilvánulásai a világban. →kínaiak hite **
LThK 1993. IX:1260.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.