Magyar Katolikus Lexikon > T > taksás jobbágyok


taksás jobbágyok, 17. sz.-1848. ápr.: a jobbágyságnak a 17. század második felétől kialakult, szabad költözési jogát visszaszerzett, természetbeni szolgáltatásainak egészét vagy részét - főként a →robotot - évenként egy összegben pénzzel (→taxa) megváltó csoportja. - A Dunántúlon „árendások”-nak nevezték őket, mert bérletben művelték jobbágytelkeiket, „summások”-nak azokat, akik társaikkal közösen fizettek. Az egyéni taxa évi 1-10 Ft volt, az iparűzők gyakran megszabott mennyiségű gyártmányt adtak. A ~ száma a 18. sz. elején a legnagyobb, Mária Terézia (ur. 1740-80) korára jelentősen csökkent, mert a majorsági gazdálkodásra áttért földesurak munkaerőigénye megnőtt, a munkáskéz nagyobb jövedelmet biztosított, mint a taxa. A módosabb jobbágyok igyekeztek ármálist vásárolni, ezzel a →taksás nemesek közé emelkedhettek. →úrbérrendezés 88

Tört. Szle 1964:330. (Makkai László: Robot - summa - taxa. Az örökös jobbágyság rendszerének fejlődési tendenciái a XVII. sz. 2. felében) - Szabó István: A kk. m. falu. Bp., 1969.