Magyar Katolikus Lexikon > T > tabernákulum


tabernákulum, tabernaculum (lat. 'kis hajlék'), kibotósz (gör.'sátor'): 1. nyelvtanilag a →taberna kicsinyített alakja. - 2. a Szentírásban (Vg) a Salamon kora előtti idő szentélye (→szent sátor). - 3. a katolikus egyházban a 12. sz. óta az Oltáriszentség őrzésének helye; korábban: →pasztofórium. Használata a 4. lateráni zsin. (1215) u. lett ált. (DS 802). A gótikus tp-okban a ~ a szentély falába mélyített fülke, olykor torony formájú építmény, később a ~ az oltárra került kis szekrényként. A barokk és a rokokó építészei a ~ot az oltár középpontjába helyezték. A II. vat. zsin. (1962-65) előtt a szegyh-akban külön szentségi kpnában, másutt a főoltáron volt a helye. →szentségház **

KL IV:302.