Magyar Katolikus Lexikon > T > türelmetlenség


türelmetlenség (lat. impatientia): a →türelemmel ellentétes →vícium, a fő hibák egyike. Nem tévesztendő össze a →tolerantia ellentétével, az intolarentiával. – Kifelé panaszkodásban, ingerültségben és zúgolódásban, mértéktelen szomorkodásban, haragosságban v. cselekvőképtelenségben mutatkozik meg. Önmagában csak bocsánatos bűn, de halálossá válhat, ha egy másik erényt (pl. felebaráti szeretet) súlyosan sért. A ~ elleni harcot kis feladatokkal kell kezdeni, a felesleges dolgok (→beszéd, →hallgatás), cselekedetek, információk kerülésével, mert ezek megosztják a figyelmet és szétszóródáshoz vezetnek, ami a ~ forrása. Egyik fő kiváltója lehet az eltévelyedés az igazságkeresésben (az ember mindig csak az önmagával szembeni igazságtalaságot érzékeli).

Legyőzésében nagy segítség az imádság, főként a befelé forduló belső ima (→szemlélődés), s a türelmes ember példája. **

Prümmer II:495. – Schütz 1993.