Magyar Katolikus Lexikon > T > túsz


túsz: Háború idején a legyőzöttek vezetőinek fiait tartották ~ként fogva (2Kir 14,14; 2Krón 25,24; 1Mak 1,10; 8,7; 9,53–10,9; 11,62; 13,16–19). A ~ok megölésére a Szentírásban nincs adat. József tört-e szerint Simeon lett ~ (Ter 42,19–24), Ruben saját fiait adta ~nak (42,37). R.É.

BL:1862.