Magyar Katolikus Lexikon > T > töviskorona


töviskorona, töviskoszorú: a →szenvedés eszközeinek és →Krisztus fegyvereinek egyike. →Jézus megcsúfolásakor a róm. katonák gúnyból a ~val koronázták kir-lyá az Urat. – 1. A Szentírásban sok kifejezés van a →tövisre, de egyenként nehéz meghatározni pontos jelentésüket. Így azt a tövist sem tudjuk egyértelműen azonosítani, melyből Jézus ~ját fonták (→tövises vérfű; vö. Mt 27,29; Mk 15,17; Jn 19,2). Ugyanezt a szót használja még: 4,7.18 (a magvetőről szóló példabeszéd); Mt 7,16; Lk 6,44 és Zsid 6,8. – 2. ~-ereklye. A bibliai szövegen kívül a ker. hagyomány, a magánkinyilatkoztatások és történelmi emlékek egyértelműen beszélnek a ~ról. Anyagára vonatkozóan nem segítenek a jelenleg őrzött ~-ereklyék, mert eredetiségük erősen kétséges, hiszen több is van belőlük, így vsz. a jámbor hagyomány emelte őket a szt ereklyék közé. – A szóba jöhető legalább 30 növényfajból morfológiai, élettani és növényföldrajzi bélyegeik alapján is nehéz a legvalószínűbbeket kiválogatni. A szakemberek többsége a →tüskés vérfű (Sarcopoterium spinosum), az európai krisztustövis (Paliurus spina Christi) és a palesztin krisztustövis (Ziziphus spina Christi) valamelyikét tartja valószínűnek. Emmerich Szt Katalin a szenvedéstörténet misztikus átélése folyamán süvegkoronát látott. A ~ vázát 3 db különböző növény ujjnyi vastag, elálló tövisű ágából fonták, amelyet a töviseket lehetőleg befelé fordítva Jézus homlokára húztak és hátul megszorítottak. A látnok szerint a váz 3 főága olyan volt „mint nálunk (ti. No-ban) a varjútövis, kökény és a galagonya. A felső részt szederindákból csinálták”. – Az írott hagyományban a ~ról az első nyomot Nolai Szt Paulinusnál találjuk, aki szerint „tiszteletben tartjuk a szégyenoszlopot, a töviseket” (409). →Cassiodorus említi, hogy a ~t Jeruzsálemben őrzik, Toursi Szt Gergely még azt is megjegyzi, hogy a ~„tövisei zöldellőknek látszanak”. Tekintettel tavaszi készítési idejére, teljesen megalapozott az állítás, hiszen a koronát a friss, hajlékony ágakból lehetett könnyen és gyorsan összefonni, amelyeken ilyenkor még kezdeti a tövisek barnulása. Szt Lajos kir. 1239: építtette a St. Chapelle-t a Fro-ba került ~nak, amelyről a 19. sz-ig semmi hír. 1896-: a párizsi Notre Dame-ban őriznek egy 21 cm-es, palesztin krisztustövisből font ~t, amely mérete miatt vsz. csak a tartó abroncsa lehetett egy ~nak. A toulouse-i Szt Cerninus-tp-ban galagonyából készült ~t tiszt. Olo-ban a pisai Sta Maria della Spina tp-ban is őriznek egy ~-ereklyét. –

3. A lit-ban először 1240: a ~-ereklye Párizsba hozatalának évford-ján ülték a ~ v. inkább a →tövissel koronázás ünnepét. Spo-ban, No-ban, Skandináviában, Angiában és Mo-on V. 5: a →Szent Kereszt megtalálása másnapján ülték. 1605: nagyböjt 1. péntekére a monreale-i érsség (Fro.) kapta ünnepként. A II. Vat. Zsin-ig a róm. Szt Péter-baz-ban s néhány itáliai egyhm-ben ülték meg. Népi változata a →pénteki zsolozsma. – 4. Ikgr. A kereszt mellett a legfontosabb a →szenvedés eszközei között. A kk. közepéig ritkán ábrázolták, utána ált. 3 indából font ~ szerepel, utalva a →bűnbánat 3 elemére: a contritióra (töredelem), a confessióra (megvallás, gyónás) és a satisfactióra (elégtétel) (Durandus: De rationale). – Később egyre reálisabban jelentkezett a képeken. A késő gótikában a →levétel a keresztről-, →Krisztus sírbatétele-, →Fájdalmak férfia- és →Pietà-képeken szerepel. A 19/20 sz-: Jézus Szt Szíve körül is látható. Mint különös tiszt-et érdemlő ereklyét, önállóan is ábrázolták, címerekben is szerepel. – Szt Ákos, Arimateai József (kézben tartja a ~t), Istenes Szt János, Szt Lajos fr. kir. (kezében tartja), Sziénai Szt Katalin (Krisztus 2 koronát kínált neki: egyet aranyból, egyet tövisből, s ő a földi életre a ~t választotta) attrib-a. Ky.Z.–R.É.

Radó 1961:1316. – Lipffert 1976:119. – BL:1857. – Kereszty 1998:481.