Magyar Katolikus Lexikon > T > többszólamúság


többszólamúság, polifónia: együtthangzás, melyben →harmóniát valósul meg. – 1. Egyes népeknél a ~ a népzene része, szemben a m. népzenével, mely egyszólamú. Ezen a ter-en tehát a ~ az egyszólamúsággal azonos korú. A klassz. zenében a ~ legegyszerűbb formái egy már létező egyszólamú dallamból indultak ki: a →kánon (fuga) időben késleltetve indította uazt a dallamot; az →organum 5 v. 8 hanggal magasabban adta elő (később változó ritmusú dallamokkal, ill. többszólamúvá nyíló zárlatokkal). A cantus firmusra (‘állandó/szilárd ének’) épülő ~ gerinchangokat díszített időven mind gazdagabb módokon. – 2. a 17. sz. orosz liturgiában mnogoglaszie: egyszerre szólt a tp. egyik sarkában a Kyrie, a másik sarkában a Gloria, a harmadikban a Sanctus, a negyedikben az Agnus Dei. **

Onasch 1981:266.  – Brockhaus I: 287.