Magyar Katolikus Lexikon > T > tégla


tégla: agyagból készített, hasáb alakú, keményre szárított vagy égetett építőanyag. A kiszárítás a Nap melegénél, a kiégetés →kemencében történik. - A Szentírásban. Fakeretbe döngölt agyagból készült (Náh 3,14), a napon szárították v. ritkábban kemencében égették ki. Egyszerű házakhoz (Iz 9,9) szolgált építőanyagul v. erős és magas kőalapra városfalakat építettek belőle; Palesztina határain kívül (2Sám 12,31) nagyobb építkezéshez is felhasználták (Ter 11,3; Kiv 1,14; 5,7.16.18). Formája és mérete eltérő volt, a 30-60 x 25-30 cm-es ~ mellett a négyzetes 50 x 50 cm, ill. 35 x 35 cm ~ is előfordult. Az agyagba töreket kevertek (5,7). Iz 65,3: a ~t áldozatbemutatásra (oltárt építve?) is felhasználták. Ez 4,1: a ~ talán 'agyagtábla' értelmű. A száraz éghajlatú országokban (Egyiptom) évezredes ~épületek is fennmaradtak. R.É.

BL:1777.