Tóbiás (héb. ‘Jahve jó’): ószövetségi személynév. – 1. →Tóbiás könyvének főszereplője, az ifjú ~; apja az öreg ~ v. másképpen Tobit (eredetileg Tob, vö. Bír 11,3–5). – Ikgr. Szép gyermek v. ifjúként ábrázolják. Kezét rendszerint Ráfael főangyal fogja. Attrib-ai: vándorbot, hal. Élete jeleneteit már az óker. szarkofágokon ábrázolták (Szt Sebestyén-katakomba a Via Appián), a leggyakoribbak: Ráfael arkangyal kíséri az ifjú ~t (A. del Verrocchio, Firenze), ~ és a hal (P. Lastmann köre, Bp.). Biblia-illusztrációkon ritkán fordul elő. A kk. tipológiában Krisztus gyógyításainak előképeként tekintették, ezért a katedrális szobrászatban gyakran ábrázolták (chartres-i szegyh. É-i portáljának reliefsorozata, 13. sz. eleje) Nagyon kedvelte ~ tört-ét Rembrandt. – 2. ammonita férfi, aki Szamaria helytartójával, →Szanaballattal megkísérelte megakadályozni Jeruzsálem falainak újjáépítését (Neh 2,10). Mivel neki is és a fiának is zsidó felesége és jó összeköttetése volt Jeruzsálemben, →Nehemiás távollétében sikerült megszereznie egy helyiséget a Templom körzetében, de Nehemiás kiűzte belőle. R.É.–T.I.

Kirschbaum IV:320. – Sachs 1980:337. – BL:1839.