Trajanus, Marcus Ulpius Dacicus (Italica, Hispania, Kr. u. 53. szept. 18.–Selinus, Kilikia, 117.): római császár Nerva utódaként 98–117: Szt Evarisztosz, Szt I. Sándor és Szt I. Sixtus pápák idejében. – Ifjú korában atyja parancsnoksága alatt katona a párthus háborúban. 91: Domitianus konzullá, kevéssel később a germánok ellen háborúban katonai parancsnokká tette. Szigorú katonai rendtartásával és körültekintésével nagy hírnevet szerzett magának. Nerva cs. figyelmét is magára vonta, aki 97 őszén fiává fogadta és kormányzótársává nevezte ki. ~ 98: követte a trónon. – Miután gyámatyjának haláláról Colonia Agrippinában (Köln) értesült, bevonult Rómába. 101: a dákok legyőzéséért kapta a megtisztelő Dacicus nevet. Decebalt meghódolásra kényszerítette, de az 105: újra fellázadt. 107: ~ ismét legyőzte Decebalt, aki ekkor öngyilkos lett. Rómában a ~-oszlop őrzi a csata emlékét. 114: ~ a parthusokkal kezdett háborút. Ugyanebben az évben Armeniát, 115: Mezopotámiát, 116: Assyriát római prov-vá tette, s egészen a Tigris torkolatáig nyomult előre. Minthogy azonban mindenfelől föllázadtak ellene, kénytelen volt visszavonulni. Útközben megbetegedett, s váratlanul meghalt. – Egyik rendelete a ker. közösségeket „tiltott egyesületnek” nyilvánította, s tagjait halállal fenyegette. Ez volt az első „törvény” a ker-ek ellen. Bithünia helytartója, az ifj. Plinius kérdésére adott válasza mutatja ker-ekkel szembeni álláspontját: nyomozni nem kell a ker-ek után, de ha valakit följelentettek és nem tagadja meg a hitét, azt meg kell büntetni. Az üldözés az egész birod-ra kiterjedt, s különösen heves volt Palesztinában és Asiában. Ekkor száműzték Szt Kelemen p-t, vetették oroszlánok elé Antiochiai Szt Ignácot, s feszítették keresztre Simeon jeruzsálemi pp-öt. – Utóda Hadrianus. **

Pallas XVI:360. – LThK X:303. – Vanyó IV:133. – Pecz II/2:1119.