Magyar Katolikus Lexikon > T > Torontál vármegye


Torontál vármegye (lat. comitatus Torontaliensis), 13. sz.–1918. nov.: közigazgatási terület a Magyar Királyságban, a Tisza alsó folyása balparti vidékén, a Nagy-Alföld délkeleti részén, a Maros–Tisza–Duna szögében. – Az őskortól lakott földje nem síkság, bár legmagasabb pontja 150 m tszf.; átlag 65–70 m tszf. széles lépcsőkben Ny-ról K felé emelkedik, a Temes és Béga folyók között huzódó fő vízválasztótól Ny–DNy, ill. D–DK felé is lejt. – A Kr. u. 1–3. sz: a  rómaiaké, a népvándorlás időszakában a gótok, a hunok, a dunai bolgárok és az avarok követték egymást. Honfoglaló őseink 897: érkeztek ide. I. (Szt) István államszervezésétől ter-e a →csanádi püspökség vár nélküli esperessége. ~ az Árpád- kori Keve vm. ÉNy-i részén, a Tisza mentén alakult ki. A 11. sz. végén az ÉK-temesközi mocsárterülete a csanádi ppség oroszlámosi, az ÉNy-i a kanizsai prépsága. Okl. először 1326: (Györffy III:310.) a Keve vm. torontáli főesp-t említette, a főespség székhelye Becse (az újkorban Törökbecse), melyről azt Becse vm-nek is nevezték. A 13. sz. végére Kanizsa várossá épült, ÉK-i sarkában Egres, az ÉNy-iban Szőreg prépsága jelent meg, plébániái a kevei, 1329–: a torontáli főespséghez tartoztak, ennek 1334: a p. tizedjegyzék Báka, Ittebe (1219: bencés apátsága már állott), Módos, Tárnok, Úrhida és Zsély egyházas helyeit említette. ~ első ismert vm. okl-ét 1406: írták. – A M. Kirság egyik legkisebb vm-je; Becse 1392: vm., határispánsági székhely és királyi város. A nemesi vm. létére csak a 15. sz. elejétől maradtak meg adatok. Az ispáni tiszt együtt járt a már 1342: fönnállott Becse várral és várossal, hatalmas váruradalmával, melyhez Becsén kívül Aracsa (az 1370: Szt Miklós tiszt-ére újraalapított ferences zárdával), Bazsa(l)hida (1332–37: Bosorhida), Becs(e)kerek(e) ( 1331: civitas, 1441: oppidum) mezőváros és vagy 10 falu tartozott, (Török)Becse és Basahíd vidékétől le (Nagy)Becskerekig és Écskáig. 1411-ig a kir-é, azután a hűbéres szerb despotáké. A Berekszó középső szakasza balparti mocsaraiban Itebő (utóbb Alsó- és Felsőittebe), a Tisza balparton Aracs prépsági székhely. A 15. sz: ter-e ismétlődő tör. rablóportyák színtere, melynek nagy részét a Duna–Tisza–Berekszó–Béga–Temes és Pogáncs részben összefüggő mocsárvilága borította. A tör. portyák elől Keve vm. rác lakói 1439: elmenekülve a Csepel-szg. D-i részén alapították meg (Rác)Kevét; m. lakossága lassan elvérzett. A 15. sz: okl. 62 helységét említette. A mohácsi vész (1526. VIII. 29.) után ~ I. (Szapolyai) János kir. (ur. 1526–40) országrészéhez tartozott. 1528. II. 24: a →váradi béke megkötése és Szapolyai halála után ~ Izabella kirné tart-aként Erdély határvidéke volt. 1551: az I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526–64) és Izabella kötötte diószegi egyezséggel ~ urat cserélt, de 1552. VII. 27: Temesvár tör. elfoglalásával ~ földje 1718-ig hódolt ter., a tör. hadjáratok országútja. A temesvári elajetben ~ ter-én 3 szandzsákságot szerveztek. A folytonos pusztítások miatt annyira elnéptelenedett, hogy ~nek még a nevét is elfeledték. Jogilag 1717. VIII. 22: a Temesvár visszafoglalását követő →pozsareváci békében, ténylegesen 1718. VII. 21: szabadult meg a tör. uralomtól. 1718–51: e ter. egésze a bécsi udvar igazgatta →Temesi bánság részeként katonai igazg. alatt állott, mely németekkel, olaszokkal, oláhokkal, sp-okkal (katalánokkal), szerbekkel, stb. népesítette be a vidéket. 1751: É-i részét polgárosították. Mária Terézia 1778. VI. 6: a Temesi bánság 358 mf² ter-ét Krassó vm-re (109 mf² [30,45%] 223 településsel), Temes vm-re (117 mf² [32,68%] 177 településsel) és ~re (132 mf² [36,87%] 118 településsel) osztva rendelettel visszacsatolta Mo-hoz. Az ogy-ben ülési és szavazati jogot csak az 1790:28. tc-kel kapott. – Az É–D irányú ~t É-on a Maros folyó (Csongrád, Csanád és Arad vm.), K-en Temes vm., D-en a Duna (Szerbia; 1779–1872: a Határőrvidék Illír-bánsági ezrede), Ny-on a Tisza és a Duna határolta s választotta el Csongrád, Bács-Bodrog és Szerém vm-től. II. József (ur. 1780–90) közigazg. reformja a ~be kebelezett Kikinda ker-tel együtt 1785–90: a (IX.) Temesvári Kerülethez sorolta. – 1785: a népszámláláskor Hegyes (1476 fő), Nagybecskerek (5573 fő), Nagykikinda (5094 fő), Nagyszentmiklós (5454 fő) mezőváros és 111 faluja 20.357 házában, 24.318 családjában 139.343 fő élt; ebből 236 pap, 108 nemes, 54 hivatalnok, 287 polgár, 16.677 paraszt, 14.061 polgár és paraszt örököse, 13.906 zsellér. 1790: ~t visszaállították, székhelye Nagybecskerek, 1807: a tűzvészben a város és levtára nagyobbik része elhamvadt, 1817–20 új vm-házat építettek. Népessége gyarapodott, 1828: 20 mezővárosában, 116 falujában, 81 pusztáján 292.746 főt írtak össze. – 1848. IV. – 1849. VIII: ogy-i követei Plechl József (sz. györgyi), Bogdanovics Vilibárd (párdányi), Bogdán Vincze (komlósi), Bakalovics Szilárd (zsombolyai), Dániel Pál (zichydorfi), Hertelendy Miksa (billéti), Karácsonyi Antal (n.-sz.-miklósi), Rónay Lajos (ó-bessenyői), Raczkovics Kozma (bassahidai). – Céheinek említése (20 helységben): (Nagy)Becskerek 1808: bábsütő, 1818:  ács, kőműves, kövező, 1818: bocskorkészítő, csizmadia, szíjgyártó, tímár, 1818: bognár, kádár, kovács, nyerges, 1818: fésűs, kötélverő, varga(cipész), 1818: mészáros, sörfőző, szűcs, 1818: szappanfőző, 1818: vegyes (csizmadiával), 1818: vegyes (építővel), 1818: vegyes (gombkötővel), 1818: vegyes, 1821: kereskedő (kalmár), 1826: bocskorkészítő, 1828 tímár, 1830: kovács, 1830: bárdkészítő, kovács; Beodra 1847: vegyes; (Ó)Besenyő 1840: vegyes; (Új)Bicse 1808: szabó, 1822: vegyes; (Magyar)Csanád 18??: szíjgyártó; Csatád 1846: vegyes; Frányova 1828: vegyes; (Nagy)Gaj 1782: mészáros; (Nagy)Kikinda 1819: csizmadia, varga (cipész), 1819: (magyar)szabó, (német)szabó, szűrszabó, gombkötő, 1819: vegyes, 1819: vegyes (építővel), ?: lakatos; (Bánát)Komlós 1824: vegyes, 1827: csizmadia; Lovrina 1839: vegyes; Melence 1846: vegyes; Módos 1837: vegyes; Mokrin 1845: vegyes; Nagytemerin (Marienfeld) 1846: vegyes; Nagyszentmiklós 1821: csizmadia, 1821: (magyar)szabó, (német)szabó, szűrszabó, 1821: szűcs; 1821: vegyes, 1821: vegyes (építővel), 1859: bábsütő, Párdány (Magyar-, Rác-) 1837: vegyes; (Új)Pécs 1840: vegyes; (Új)Szeged 1846: vegyes, lakatos; Zsombolya (Hatzfeld) 1823: vegyes (csizmadiával), 1823: vegyes (építővel), 1823: vegyes (kováccsal), 1823: vegyes, 1843: kereskedő (kalmár). – 1840: [Fényes Elek becslése] 322.246 lakos; ebből 50.332 (15,6%) m., 80.864 (25,1%) ném., 56.738 (17,6%) oláh, 2500 (0,7%) tót, 113.660 (35,3%) rác, 700 (0,2%) horvát [sokác], 15.200 (4,7%) egyéb (9000 [2,8%] bolgár, 6000 [1,9%] fr., 200 [0,06%] gör.) anyanyelvű; 142.918 (44,4%) r.k., 3206 (1%) ref., 3272 (1%) ev., 170.798 (52,9%) g.kel., 2252 (0,7%) izr. vallású. – 1848. VII. 14: Tarrason és Écskán a föllázadt szerbeket Kiss Ernő (1799–1849) 2 lovas- és 2 gyalogszázaddal leverte, Tarras fele leégett. VII. 15: Écskánál 6 ágyúval s a lovassággal a csajkásokkal megerősített, 12 ágyúval bíró, kb. 12.000 rác fölkelőt 6 órai tüzelés után megszalasztott. VII. 23: a szerbek elfoglalták Pancsovát. 4000 honvéd 6 ágyúval IX. 2: megtámadta a 4000 rác lázadó 11 ágyújával védett Perlaszt, 3 órás csatában a falut bevették (veszteségük 14 halott, 69 sebesült, a rácoké 260 halott és sebesült, 9 ágyú, 30 q lőpor). IX. 11: az újabb perlaszi ütközetben szuronyharcban megfutamították a szerbeket, a közs. 2/3-a leégett. IX. 12: a Tiszán átkelt rácok Nagybecskerek ellen vonulva Elemért és Aradácot elfoglalták, Kiss Ernő eleméri kastélyát kirabolták, az ellentámadás visszavetette a Bácskába. 1849. I. 3: Pancsova visszavívása több mint 100 halott árán sem sikerült, ezért Kiss Ernő helyett Damjanich János (1804–49) lett a délvidéki honvédsereg parancsnoka, aki I. 16: a rác fölkelők elől kormányrendeletre Aradra vonult a kb. 40–50.000 m. lakossal együtt, akik iszonyú hidegben, a ~t pusztító szerbek elől ezrével menekültek a Maros jegén át Makóra is. III. 22: Perczel Mór (1811–99) serege Szőregnél szétverte a rácokat, Szőreg, Szentivány, Deszk szerbek lakta falut fölégették. IV. 22–23: a mokrini összetűzések után a rácok többezer marha, kocsi és 100 fogoly veszteséggel visszavonultak. IV. 29: a melencei ütközetben honvédek a cs-iakat (10.000 ember 30 ágyúval) a Temes mögé vetette vissza. VII. 28: Újszegeden a lőporraktárban 150 q lőpor fölrobbant, 100 tüzér, 300 napszámos szörnyethalt. – Ferenc József cs. (1848–1916) pátense 1849. XI. 18: Mo-ból kihasítva elrendelte, hogy Bács-Bodrog, ~, Temes és Krassó vm-kből és Szerém vm. rumai és újlaki járásából ideiglenesen szerb vajdaság és temesi bánát néven Bécsnek alárendelt külön közigazg. ter-et szervezzenek, így ~ 1849. XI. 18–1860. XII. 27: a →szerb vajdaság és temesi bánsághoz tartozott. Ennek és a →határőrvidéknek a megszüntetésével az 1873:27. tc. 6.§-a a volt szerb-bánsági ezred 1–3., 7. 11., 13. századát és a 4. századát Károlyfalva és Nikolince kivételével, a volt német-bánsági ezred 1–10. századát, vagyis a pancsovai, újfalvi, alibunári, antalfalvi és perlaszi szolgabírói járásokat ~be kebelezte. Az 1774 óta létezett szerb Kikindai kerületet – Basahid, Mokrin, Aracs (Franyova), Karlova, Kumán, Melence (Mellenc), Tiszataros (Tarras), Józseffalva (Jozefa), Ókeresztúr (Ráckeresztúr) falvakat és székhelyét, Nagykikindát –, amit az 1870:42. tc. önálló törvényhatóságként ismert el (62.209, többségben szerb lakossal [1910: Ókeresztúr m. többségű]), a →vármegyerendezéskor a 1876:33. tc. 23.§-a ~be kebelezte. Az 1873:27. tc. Pancsova városának tvhat. jogot adott. Az 1880:16. tc. Szeged Tisza-balparti külvárosát, Újszegedet Szegeddel egyesítette. Az 1884:7. tc. Gyurgyevó árvízben elpusztult közs. határát Temes vm-ből ~hez csatolta. – A 16. sz. – hódoltság előtti ~ – az újonnan szevezett vm-nek a középső részein terült el; É-i része hajdan Csanádhoz, D-i része Kevéhez tartozott, K felől Temes is mélyen benyomult területébe. Ter-e 9903 km², É-on Csanád vm. (Maros folyó), K-en Temes vm., D-en Szerbia (Duna), Ny-on Szerém és Bács-Bodrog vm., ill. a Tisza határolta. 1869 [a nagykikindai ker-tel, az anyanyelv Keleti Károly becslése]: 413.010 fő, ebből 65.801 (15,9%) m., 166.020 (40,2%) ném., 51.707 (12,5%) oláh, 3074 (0,7%) tót, 123.533 (29,9%) szerb, 1816 (0,4%) horvát, 1059 (0,3%) egyéb anyanyelvű. A →kiegyezés után ~ belterjes mezőgazd-ához építették ki a hazai vm-k közül a legsűrűbb vasúthálózatot (1910: 910,8 km 120 állomással) és öntözőcsatorna-rendszert, áruszállítás a Dunán, Tiszán és a Bégán, tutajozás a Maroson és Temesen. Jó minőségű földjén búzát, kukoricát, burgonyát, repcét, dohányt, gyümölcsöt és szőlőt termesztettek, állatokat és selyemhernyót tenyésztettek. – 1883: mozgalom indult az 1764: Bukovinába menekültek visszatelepítésére (már 1848. VII. 31: indítványozta Kossuth Lajos 26. sz. törv-javaslatában az Al-Dunánál székelyek tepítését). IV. 4: érkezett az első csángó csoport, akiket Pancsova mellett, a Duna közelében az újonnan telepített Hertelendyfalván (382 fő) és Pancsovától K-re 22 km-re Nagygyörgyfalván (799 fő) helyeztek el. Utánuk érkezett még 158 személy. Az előbbi helyen 146, az utóbbin 188 házhelyet jelöltek ki, s ebből az év végére fölépült 125 ill. 167 ház. Az építőanyagot hitelben kapták, 15 házat államsegéllyel építettek. A hertelendyfalviak 450 hold földet és 270 q búzát, a nagygyörgyfalviak 434 hold földet és 260 q búzát kaptak vetőmagul s amíg saját termésük és keresetük nem volt, 600 q lisztet, 40 q szalonnát és 49 q sót osztottak ki közöttük. A 198 tanköteles gyermeknek mindkét közs. isk-t adott. A ref. hertelendyfalviak Pancsovához, a kat. nagygyörgyfalviak Homolicához (Omlód) tartoztak egyházilag. Később még Gyurgyevóra (Sándoregyháza) is telepítettek csángókat. Az 1884. év végén Hertelendyfalván 188, Nagygyörgyfalván 199 és Gyurgyevón 357, össz. 744 csángó családban 3520 lélek élt. Népessége 1880: 513.861 (+ Pancsova 17.127), 1890: 588.750 fő (+ 1316 katona) 1900: 108.422 lakóházban 590.318 fő; ebből 111.836 (18,95%) m. 1910: amikor településneveit törzskönyvezték, ter-e 10.016 km², népsűrűsége 59,34/km². 120.119 lakóházában 594.343 fő élt. A ~ székhelye Nagybecskerek (26.006 fő). Városai: Nagykikinda (26.795 fő), Pancsova (17.948 fő). Járásai: alibunári (29.292 fő), antalfalvi (47.044 fő), bánlaki (27.667 fő), csenei (30.936 fő), módosi (27.048 fő), nagybecskereki (54.715 fő), nagykikindai (33.009 fő), nagyszentmiklósi (43.442 fő), pancsovai (47.877 fő), párdányi (27.171 fő), perjámosi (30.334 fő), törökbecsei (48.464 fő), törökkanizsai (47.639 fő), zsombolyai (46.904 fő). – 169 nagyközs-ből 2000-nél több lakójú 112: Nagyszentmiklós (10.617 fő), Zsombolya (10.893 fő), Mokrin (8835 fő), Melence (8939 fő), Aracs (7550 fő), Révaújfalu (7391), Törökbecse (7276 fő). Ezek mellett  42 kisközs-e volt. – ~ az ogy-be 12 képviselőt küldött. Népességéből 125.041 (21,04%) (+ Pancsova 3364 fő) m., 158.312 (26,64%) (+ 7467 fő) ném., 15.899 (2,68%) (+ 244 fő) tót, 86.168 (14,5%) (+ 769 fő) oláh, 10 ruszin (kisorosz), 4068 (+ 135 fő) horvát, 191.036 (32,14 %) (+ 8714 fő) szerb, 13.809 (2,32%) (+ 114 fő) egyéb [főként bolgár, cigány, cseh] anyanyelvű. Magyarul tudott 91.716 (19,5 %) fő. – 272.283 (45,81%) (+ Pancsova 7510 fő) r.k., 3603 (0,6%) (+ 225 fő) g.k., 11.556 (1,9%) (+ 993 fő) ref., 22.926 (3,9%) (+ 1979 fő) ev., 277.281 (38,24%) (+ 9361 fő) g.kel., 108 (+ 7 fő) unit., 5408 (0,9%) (+ 706 fő) izr., 1178 (+ 27 fő) egyéb (főként nazarénus) vall. – A 6 é. idősebbek közül írni és olvasni tudott 1900: 286.246 [57,2%] (+ Pancsova 12.151 [72,8%]) fő, 1910: 327.474 [64,7%] (+ Pancsova 13.719 [74,3%]) fő. A 6 é. felüli férfiak 42,9%-a, a nők 58,7%-a (Pancsova városában 26,8% és 39,8%) nem tudott sem írni, sem olvasni; a tanköteles gyermekeknek 14,5%-a (Pancsován csak 2,3%) nem járt isk-ba. ~nek Pancsova 14 isk-jával együtt 385 tanint-e volt – Pancsován áll. fő-, Nagybecskereken közs. fő-, Nagykikindán áll. gimn.; Nagyszentmiklóson 1 földmívesisk.; össz. 11 ipari és keresk. isk., 2 áll. felső keresk., 5 polg., 2 felsőbb nép- és 362 el. népisk. és 104 kisdedóvoda. A népisk-ban 927 tanító (22 nem okl-es és 25 nem tud m-ul), 261 isk. kvtárban 47.206 köt., 238 faisk. 569.303 db nemesített gyümölcsfával. – A Nagybecskereken 1885: alapított ~i M. Közművelődési Egyes. évenként 30–50 idegen ajkú gyermeket VII–VIII: Szegeden, Makón, Hódmezővásárhelyt ingyenesen nyaraltatott, ahol azok megtanultak m-ul; analfabéta tanf-okat, szabad liceumokat tartott fönn (Nagybecskereken nyilvános olvasóhelyiséggel és 1905: alapított közkvtárral, 1913: 1617 mű, 2030 köt., évi kölcsönzése 10.477 köt.), Nagykikindán, Zsombolyán és Törökbecsén is; 10–15 községben telente m. nyelvi ismétlő tanf-okat rendezett, a nagybecskereki fogházban rendszeresen oktatták a rabokat. – Első újságja 1849. VIII: a pancsovai Südungarische Grenzbote, ami után 1851. I. 4–: a nagybecskereki Gross-Becskereker Wochenblatt, majd 1919-ig 51 (ebből 29 m.), Pancsován 46 (ebből 10 m.), Nagykikindán 41 (ebből 18 m.), lap létezett. Módoson, Törökbecsén, Törökkanizsán jelent meg hetilap. 1911: Pancsován (1870–) 6, Nagykikindán 5, Nagybecskereken 4 (köztük a legrégibb 1850–: Pleitz Ferenc Pálé), Perjámoson és Törökbecsén 2–2, Módoson, Nagyszentmiklóson, Torontálvásárhelyt, Törökkanizsán és Zsombolyán 1–1 nyomda működött. – 1916 őszén az oláhok betörésekor Brassó és Nagy-Küküllő vm-ből a főként szász menekülteket ~ben helyezték el. ~ értékeit 1918 őszétől menekítették tisztviselői Nagybecskerekről. 1919: az antant háborús ígéretei szerint a győztesek fölosztották ter-ét, ÉK-i részét (Nagyszentmiklós, Zsombolya) Ro-nak, nagyobbik, Ny–DNy-i részét, délszláv kisebbségű lakossággal 134 településsel (benne Nagybecskerek vm-székhellyel és 1 m., 1 szerb lakosú krassó-szörényi faluval) a Szerb–Horvát–Szlovén Kirság (1929-41: Jug., 1941–44: ném. katonai igazg. alatt, 1944–2002: Jug. [Vajdaság], 2003–06: Szerbia és Montenegró [Vajdaság], 2006–: Szerbia [Vajdaság] része) újonnan szervezett Dunai bánságába kebelezték. A Ro-nak juttatott részét 1926: az új közigazg. fölosztáskor Temes–Torontál megye néven összevonták. – ~ből 230 km² 1918. XI. 17(?) – 1921. VIII. 20: szerb megszállta ter., 28 km² 1919. VI–1920. III. 30: oláh megszállta ter. Az 1920. VI. 4-i →trianoni béke után a Mo-nak megmaradt Deszk (1910: 2944 fő), Ferencszállás (404 fő), Gyála (2782 fő), Kiszombor (4107 fő), Klárafalva (570 fő), Kübekháza (1817 fő), Ószentiván (1472 fő), Szőreg (4056 fő), Újszentiván (1387 fő) 16.757 lakójából 11.683 (69,72%) m., 1248 (7,44%) ném., 7 tót, 85 oláh, 2 horvát, 3588 (21,41%) szerb és 144 fő egyéb anyanyelvű; 12.628 (75,36%) r.k., 62 g.k., 223 ref., 20 ev., 3738 (22,31%) g.kel., 85 izr., 1 egyéb vall. – 1920. IV–: Kiszombor székhellyel, Csonka–Torontál vármegye néven kezdett a kifosztás utáni újjáépítéshez. A 1923:31. tc. a 9 közs-et torontáli járás néven 1923. XI. 17: Csanád vm. megmaradt részével és Csonka-Arad vm. 5 községével összevonva: 1 megyei várossal, 5 járással, 36 nagy és 5 kisközs-gel, Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven újjászervezte, mely 1946–49: Csanád vármegye néven létezett (az Arad és Torontál szavakat irredenta sugallatuk miatt törölték). 1950. I. 1: a tanácsrendszer bevezetésekor Csongrád megyébe sorolták; a Torontál szót a hazai közigazg. nyelvben ezután nem említették. →Temes(-Torontál) megye 88

Nagy 1828:401. – Tud-os Gyűjt. 1833. X. köt. (D. Bárány Ágoston: Torontál m. hajdani s mostani nevezetéről) – Fényes 1839. IV. (Torontál) – Bárány Ágoston: ~ hajdana. 1–2. r. Buda, 1845. – Katona Antal: ~ vízrajzi ismertetése, mérnöki javaslat. Kecskemét, 1867. – Szeremlei II:358. – Krüner Ágoston: ~ 1870. évi népszámlálása. Nagybecskerek, 1871. – Sztojacskovics Sándor: A nagykikindai ker., mint önálló törv-hatóság. Buda, 1871. – Szentkláray Jenő: 100 év D-Mo. újabb tört-éből (1779-től napjainkig). 1. köt. 1–3 füz. Temesvár, 1879. – Tallián Béla: Évi jelentés ~ állapotáról 1882. Nagykikinda, 1883. – A Csángó-m. Egyes. évi jelentése 1883–1884. Bp., 1884. – Váraljai Ferenc: ~ a Hertelendy-aera alatt és után. Bp., 1892. – Csánki II:124. – Selyemtenyésztésünk és selyemiparunk az 1893. és 1894. évben, kül. tek. ~re. Szegzárd, 1895. – Major Antal: Az aldunai csángó telepítés orvosi szempontból. Gyöngyös, 1899. – Tört. és Régészeti Értes. (1901: Milleker Bódog: Adatok a K-Torontál helyrajz tört-éhez) – Századok 1906. (Kempelen Béla: Adalék a délvidéki ném. telepítések tört-éhez) – Marton Andor: ~ gazd. viszonyai és gazdálkodási rendszerei. Bp., 1907. (Tanulm-ok az Alföld gazd. viszonyairól 3.) – A ~i M. Közművelődési Egyes. évkv-e 1908, 1911, 1912, 1914. (4 db) Nagybecskerek, 1909–15. – A ~i M. Közművelődési Egyes. évkv-e 1885–1910. Nagybecskerek, 1910. – Jelentés a m. kir. földmívelési min-hez ~ selyemtenyésztésének állapotáról az 1911. évben. Bp., 1911. – Nyomdász évkv. 1911. Uo., 1911. – Szentiványi Ferenc: ~ közgazd. és szoc. állapota a 20. sz. első tizedében. Uo., 1912. – Szegfű Sándor: A nagybecskereki r.k. árvaház tört. 1878/79–1914-ig. Nagybecskerek, 1914. – ~ adóközségeinek ter-e és kataszteri tisztajövedelme mívelési áganként és oszt-onként az 1909:5. tc. alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás után. Uo., 1914. – Brassó vm-ből a rom. betörés folytán menekült és a m. kir. min. intézkedése folytán ~be irányított és itten nyilvántartott lakossságának névjegyzéke. Kiad. hivatalból Servatius Lajos. Uo., 1916. – Nagyküküllő vm-ből ... uaz ... Kiad. hivatalból Jankó Ágoston. Uo., 1916. – Edelényi–Szabó 1928:683. (31. térkép) – Csanád vm. 10 évvel Trianon után. Bp., 1929. – Jakabffy–Páll 1939:12. – Szvoboda Béla: A „csángó láz”. (A bukovinai m-ok hazatelepítése 1883-ban). Bp., 1940. – Céhkataszter 1975. II:321, 324. – Pótlás az 1. mo-i népszámláláshoz 1878–1787. Bp., 1975:5. – Busa 1986:653; 1996:274. – Vofkori 1996:80. – Lökkös 2000:86. – Varga E. 2000:13. – Halmágyi Pál: Csanád és ~k tisztségviselői 1779–1944. Makó, 2001. – Németh Ferenc: A nagybecskereki sajtó tört. (1849–1918). Újvidék, 2004.