Tomori István, 1521-ig Tókus (Szakácsi, Borsod vm., 15. sz.–1532 k.): erdélyi alvajda. – T. Miklós fivére. Bornemissza János kincstartó familiárisa, 1505 elején már Erdélyben szolgált. Maroscsúcson és környékén összefüggő birtoktestet szerzett és a Csúcsi előnevet használta. 1507 e. fogarasi várnagy. Előbb Szentgyörgyi István erdélyi vajda, 1510 u. Szapolyai István szolgálatában állott. 1521–23: kolozsmonostori apátsági jószágkorm. 1523–26: erdélyi alvajda, 1527: Szapolyai János kir. tanácsosa, 1528–31: ismét alvajda, 1528. VII-ig védte az ellenpárt híveitől Fogaras várát. V.S.

Jakó 1990:74.

Tomori János (Vác, Pest–Pilis–Solt–Kiskun vm., 1907. febr. 27.–Vác, 1990. júl. 24.): plébános. – Vácott 1930. VI. 22: pappá szent. Hódmezővásárhelyt 1930: kp., 1931: hittanár, 1933: a hittud. drává avatták, 1934: Örkényben, 1935: Pestújhelyt, 1942: Kispesten hitokt. 1946: Sződligeten, 1948: Sashalmon, 1958: Zagyvarékason, 1964–: Gyálon plnos, 1968: tb. esp.  88

Váci egyházm. alman. 1970:361. – Diós 1999:223. (5404.)

Tomori Miklós, sárvári (†Torda, 1541. jún. 19. előtt): királyi tanácsos. – T. István testvére, Bornemissza János kincstartó familiárisa, T. Pál megbízásából 1520: munkácsi, 1522: fogarasi várnagy. Erdélyben, Kövesden települt meg. Mohács után Szapolyai János híveként védte Fogaras várát Ferdinánd párthíveivel szemben. Ezeket az érdemeit jutalmazta János kir. 1534–39: a kolozsmonostori apátság gubernátorságával. Kibőv. a kövesdi tp-ot, 1536–37: elkészíttette a saját címerével ékesített kapuzatot és a reneszánsz stílusú szentségházat. 1539: kir. tanácsos és Szapolyai megbízásából a szászokkal kapcsolatos ügyekben intézkedett. 1540. IX: Majlád István vajda letartóztatta, birtokait elkobozta, és Tordán házi őrizetben tartotta. Hihetőleg ő ölette meg. V.S.

Jakó 1990:81.

Tomori Pál, OFM (1475 k.–Mohács, 1526. aug. 29.): érsek. – Erdélyben Bornemissza János familiárisa. 1501–14: az erdélyi sókamara ispánja. 1505–14: fogarasi várnagy, 1506: föllépett a lázadó székelyek ellen, 1514–18: fogarasi és munkácsi várnagy, jelentős része volt →Dózsa György paraszthadainak leverésében. 1519: budai várkapitány. Miután 2 menyasszonya meghalt s az auránai perjelséget nem kapta meg, 1520: ferences lett. 1521: a p. szavára elhagyta a ktort, 1523. II. 4: megerősített kalocsai érs. és Szapolyai Györggyel együtt orsz. főkapitány. 1522-től sikeresen harcolt a török ellen, 1523. VIII. 6/7: serege legyőzte a Szerémségbe tört Ferhád basa 15.000 fős seregét. ~ megszervezte az országhatár védelmét. 1525. IX. 6: kapta meg a palliumot. Olyan tekintélyt szerzett, hogy a →mohácsi csatában a m. sereg fővezére lett. Míg Szapolyai János serege nem érkezett meg, nem akart megütközni a törökkel, de katonái türelmetlensége és a kir. haditanács parancsa belehajszolta a csatába; hősi halált halt. A csata után a szultán diadala jeleként hordoztatta körül ~ fejét. Székét 1526–30: üresnek jelzik. Utóda 1527: Országh János. 88

Mendlik 1864:79. (1523–26: érs.) – Gams 1873:372. (1523–26. VIII. 29: érs.) – Fraknói Vilmos: ~ élete és levelei. Bp., 1881. – Pallas XVI:251. – Eubel II:187. (1523. II. 4: érs.) – Fraknói Vilmos: Egyháznagyok a m. kk-ból. Bp., 1916:266. – Fógel 1917:160. – Mohácsi emlékkv. 1526. Bp., 1926. – Schem. Col. 1942:17. (52.) – Szerémi György: Mo. romlásáról. Bp., 1961. – Bartha–Fekete Nagy 1973:354. – Brodarics István históriája a mohácsi vészről. Ford. és jegyz. Szentpétery Imre. Bp., 1976. – Mohács emlékezete. Bp., 1976:87. – Perjés Géza: Mohács. Uo., 1979.