🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > Toma
következő 🡲

Toma Imre (Alsólendva, Zala vm., 1884. nov. 2.–Bp., 1946. aug. 28.): plébános. – 1903: az esztergomi bencés gimn-ban éretts., a teol-t Esztergomban végezte, 1907. VI. 24: pappá szent. Szentmihályfán kp., 1908: Zsigárdon adm., 1910: Lekéren kp., 1913: Bpen hitokt., 1914: táb. lelkész, 1919 őszén Bp-Terézvárosban kp., 1924: Tokodon plnos, 1936: esp. – M: Lelkipásztorkodásunk jelen problémái. Esztergom, 1930. 88–Be.M.

Balogh 1939:61. – Schem. Strig. 1943:339; 1947:281.


Toma Erzsébet Herma SDS (Gáva, Szabolcs vm., 1899. nov. 15.–Gáva, 1973. márc. 19.): szerzetesnő. – 1931. V. 31: Bpen lépett a Szalvátor nővérek r-jébe. Első fog-át 1933. I. 6: Máriabesnyőn, örök fog-át 1939. I. 6: uitt tette. A bp-i →Szalvátor Intézetben, majd Karcagon a háztartásban dolg. –1950 u. a gyóni szoc otthonban, majd a testvérénél élt. r.k.

Toma István (Sátoraljaújhely, Zemplén vm., 1881. márc. 14.–Érsekújvár, 1938. márc. 7.): plébános. – A teol-t Esztergomban végezte, 1908. III. 14: pappá szent. Érsekújvárt kp., 1909: a pesti Szt Imre Koll. elöljárója, 1915: Dunamocson plnos, 1918: Muzslán admin., 1919: plnos. – Írásai: nyitrai Kis Magyar Alföld (1908. II. 16., 23., III 8., 15: Gondolatok a katolicizmusról és a szociáldemokráciáról), Kat. Szle (1910: Családi regénytár. 5 m kvism.; 1910: Névtelen szenvedések; 1911: Az élet mélységei; 1913: Sebzett szivek. Reg. 1–5. r.); kolozsvári Pásztortűz (1925/26), pozsonyi M. Nép (1927/28), Híd (1928), Vitézek és Gazdák Lpja (1929), Világosság (1930), Őszinte vallamás. (Bp., 1940), M. álmodók. Versgyűjtem. (Gyoma, 1941), – M: Lombok. Elbek. Bp., 1899. – A nehéz út. Elbek. Uo., 1911. – A hegyaljai diákok. Ifj. reg. Uo., 1912. – A zenélő óra. Novellák. Uo., 1913. – Élet és irodalom, Uo., 1914. – Imádkozzunk a hadbavonultakért. A háborús idők imakve kath. hivek használatára. Uo., 1914. – A sebesültek és szenvedők vígasztalója. Uo., 1914. (Tábori levelek. 7.) – Hadbavonult lelkész levele híveihez. Uo., 1914. (U. az 14.) – Az Úr üzenete. Uo., 1914. (U. az 15. ) – Az Emberfia szenvedése. Uo., 1914. (U. az 16. ) – Kálváriázók. Elbek. Berlin, 1925. – Ha a köd eloszlik. Reg. Kassa, 1928. – Az Érsekújvár-Vidéki R. K. Népművelők Egyesületének hivatalos heti közlönye, a Kis Magyar Alföld 1902. VIII. 10.–1909. VI. 2: irod. főmunk.; A Mi Lapunk losonci cserkészújs. 1928. I.–1929. II: munk. 88

Schem. Strig. 1917:393. – A Magyarság évkve 1926. Bp., 1925: 154. (Felvidéki írók önvallomásai) Életr. Arck. – Prot. Szle 1925. (Bodor Aladár: ~ halálára) – Prágai M. Hírl. 1938. III. 13. – Kemény 1942:144. – Viczián 1978:88. (263.), 1995:189. (967.) – Fónod 2004:418. – Beke 2008:741. – Gulyás–Viczián XXXI: (kz-ban)