🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > Tolnay
következő 🡲

Tolnay Ferenc, Folnay, Tolvay (†Sopron, 1666. nov. 12.): választott püspök. – Szombathelyi plnos, 1641. VI. 4: amikor a türjei prépságot kapta, már vasvári knk. 1642. XII. 2: jáki c. apát, 1644–60: vasvári prép. 1654. VII. 2: szendrői cpp., utóbb kir. tanácsos. 1663. VI. 7–1666. XI. 12: erdélyi cpp. Rómában ppségét nem erősítették meg, pp-ké nem szent. 1647: a vasvári kápt. és a csornai prépság levtárát s a hiteleshelyet egyesítette. 1660: a kir. tábla prel-a. 1666. VII. 11. után a soproni képviselőtestület megvál. soproni plnosnak, beiktatásakor halt meg. Sírja a soproni ferences tp. kriptájában. – M: Prédikátzió gr. Batthyány Ádám hitvesének teste felett... Bécs, 1653. – Utóda a szendrői címen 1680(?): Kaprun Gottfried(?), az erdélyin 1667. V. 5: Szenttamási Máté. T.E.

Schem. Trans. 1838:XXXI. (55.) (s.v. Folnay); 1913:14. (s.v. Folnay) – Mendlik 1864:89. (s.v. V. Ferenc, 1665: pp.) – Gams 1873:382. (s.v. Folnay; 1665–67. VII. 7: erdélyi pp.) – M. Sion 1891:234. – Fraknói 1895:384. (s.v. Tolvaj, 1667: nevezték ki!) – PanRt XII/B:225. – Temesváry 1913:115. (Folnay) – Szinnyei XIV:243. – Géfin II:322. (1658: belgrádi pp.) – Bán 1939:470. – Jakubinyi 2004:26.

Tolnay Károly (Bp., 1899. máj. 27.–Firenze, Olaszo., 1981. jan. 17.): művészettörténész. – Fülep Lajos műv-történész tanítványa, 1918–: Bécsben, majd Berlinben, Hamburgban és Párizsban tanult, 1925: Bécsben drált. 1929–33: Hamburgban egy. mtanár, 1933: Berlinben egy. r. tanár. A nácik elől 1933: áttelepedett Párizsba, 1934: a Sorbonne-on az olasz reneszánsz és a flamand festészet előadója. 1939–48: az USA-ban a princeton-i Institut for Advanced Study kutatója, 1954–65: a New York-i Columbia Egy. tanára. Az olasz kormány megbízásával 1964–: a firenzei Casa Buonarotti, a Michelangelo-kutatás közp-ja vez-je. – Cikkei: The Burlington Magazine, Gazette des Beaux Arts, Old Master Drawing. – M: Die Zeichnungen P. Bruegels. München, 1925. – Ferenczy Noémi. Bp., 1934. – Pierre Bruegel lAncien. 1–2. köt. Bruxelles, 1935. – Hieronymus Bosch. Bâle, 1937. – La peinture hongroise contemporaine. Vienne, 1937. – Le Retable de l’Agneau Mystique des frères van Eyck. Bruxelles, 1938. – Le maitre de Flèmalle et les frères van Eyck. Uo., 1939. – The Youth of Michelangelo. Princeton, 1943. – History and Technique of Old Master Drawings. New York, 1943. – The Sistine Ceiling. Princeton, 1945. – The Medici Chapel. Uo., 1948. – Werk und Weltbild Michelangelos. Zürich, 1949. – The Drawings of P. Breugel the Elder. New York, 1951. – The Final Period. Last Judgment, Frescoes of the Pauline Chapel, Last Pietas. Princeton, 1960. – Tod und Auferstehung bei Michelangelo. Würzburg, 1964. – H. Bosch. Baden-Baden, 1965. – Il riordinamento delle collezioni della Casa Buonarrotti á Firenze. Firenze, 1970. – Corpus dei disegni Michelangelo. 3. köt. Disegni dal periodo del „giudizio universale” (1534–1541) fino alla morte (1564). Red. di. Novara, 1978. – Corpus dei disegni Michelangelo. 4. köt. Disegni architettonici. Red. Uo., 1980. – Michelangelo. Mű és világkép. Bp., 1981. – Michelangelo, sculptor, painter (dessinateur), architect. Princeton, 1981. – Teremtő géniuszok Van Eycktől Cézanne-ig. Bp., 1987. – L’ultimo’ ritratto di Galileo Galilei. Roma, 1981. – Michelangelo festői életműve. Bp., 1992. Bo.Gy.–**

Műv. lex. 1968. IV:562. – Borbándi 1992:361. – A tud-tól a tömegkultúráig. Szerk. Lackó Miklós. Bp., 1994. (Lackó Miklós: ~ és szellemi kapcsolatai) – Nagy 2000:967.

Tolnay Lajos (Bátorkeszi, Esztergom vm., 1849. jún. 2.–1931. júl. 5.): plébános. – A teol. Esztergomban végezte, 1872. VII. 19:  pappá szent. Lekéren kp., 1886: Fajkürtön admin., 1918 után plnos. – A bpi Magyar Állam pol. napilap 1889: főmunk. 88

Egyetemes névtár 1878:27. – Némethy 1894:990. – Kiss–Sziklay. 1902:500. – Schem. Strig. 1917:393; 1918:161. – Schem. Tyrn. 1927:247; 1933:314. – Viczián. 1995:189. (1087.) – Beke 2008: 740.


Tolnay Ákos (Buda, 1861. aug. 10.–1942 u. ?): festő. – Középisk. után az Orsz. Mintarajztanoda, majd a bécsi és müncheni akad. növendéke, Lietzenmayer és Benczur tanítványa volt, majd Párizsban tanult tovább. 1883: Münchenben, 1885: Bpen állított ki először, Haldokló apáca c. kompozíciójával tűnt ki. Nevezetesebb képei: Nyári délután, Habok között. Hajnal hasadása, Forrás, stb. Megfestette Andrássy Gyula gr., Wekerle Sándor, Nikolics Fedor br., Eszterházy Sándor hg., Radocza János, Csillag Teréz arcképét, a szép női fejek festésének mestere. Gyűjteményes kiállítása 1907: Bpen és Aradon. Képei a Szépműv. Múz. (Knézics Zoltán), a bpi kir-i várban, a prágai múz-ban és műgyűjtők képtáraiban. A Képzőműv. Tanács tagja, a Benczúr Társ. ig-ja, a Fészek egyik alapítója és 27 é. háznagya és igazg. tagja. 88

A Hét 1907:720. (Aretin: ~) – Vas. Újs. 1907:876. (N. N: ~ kiállítása) – M.társ. lex. Bp., 1930:571. – Gellért–Madarász. Uo., 1932:542. (*Bp.) – Ki kicsoda? [1937]:846. (*Bp.) – Új Idők lex. XII:5867. (élőként)– Bíró 1955:610.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.