Magyar Katolikus Lexikon > T > Toborffy


Toborffy Zoltán (Bp., 1882. márc. 31.–Bp., 1927. máj. 18.): ásványtanász, egyetemi tanár. – Tanulmányait a bpi VIII. Zerge u. főreálisk-ban (ahol apja kémiatanár volt) s a bpi egy. termrajz–vegytan szakán végezte; 1902: az ásványtani tanszéken tanárs. 1904: kristálytanból drált, 1907: középisk. tanári okl-et szerzett. 1912: a bpi egy. a kristálymorfológia mtanárává képesítette. Apja utódaként 1912–27: főreálisk. tanár. – A Földtani Int. számára az ÉNy-Kárpátok kristályos alapkőzeteit vizsgálta, földolgozta a csillámpor ásványait, melyért 1915: Bugát-díjat kapott. – 1919: a SZIA IV. o., 1920: az Orsz. Középisk. Tanárvizsgáló Biz. tagja, 1923–27: a Termtud. Társ. kvtárnoka is. A Magyarhoni Földtani Társ. Szabó József-emlékéremmel tüntette ki. – M: Epidot a Valdi Vinból. Bp., 1905. (Klny. Termtud. Értes.) – A csillámok. Uo., 1916. – A kristályok keletkezése és eltűnése. Uo., 1917. (Termtud. Közl.) – Bev. a kémiába. Írta Wilhelm Ostwald. Ford. Uo., 1924. – Ásványtan és kémia a gimn. és reálgimn. 4. o. számára. Uo., 1926. – Kémia. A reálisk. 4. o. részére. Uo., 1926. – Ásványtan és kémia a polg. fiúisk. sz. Uo., 1927. – Uaz a polg. leányisk. sz. A polg. isk. tantervhez alkalmazta Kárpáthy Ernő. Uo., 1928. T.E.

SZIA tagajánl. 1919:14. – Barthos–Csetri 1926/27:76. – SZIA Értes. 1927:96. – MÉL II:871.