🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > Timóteusnak írt levelek
következő 🡲

Timóteusnak írt levelek: protokanonikus újszövetségi írások, kettő a pasztorális levelek közül. - 1. A Timóteusnak írt első levél, 1Tim. Kr. u. 65 k., a Tit-lel egyidőben, Makedóniában írta Pál ap. - Tartalma. A köszöntő sorok (1,1) után a szerző az 1. részben →Timóteus fontos feladatául jelöli ki Efezusban a tévtanítók elleni küzdelmet (1,3-20). Ezek a tévtanítók zsidó „mesék”-et és kitalált dolgokat terjesztenek, a törv. tanítóinak akarnak látszani (1,3-7), de a törv-t illetően téves a felfogásuk (1,8-11). Isten evang-ának hirdetésére Krisztus - nagy irgalmában - Pált választotta ki (1,12-17). Timóteusnak az evang. mindenfajta meghamisításával szemben meg kell vívnia a jó harcot (1,18-20). A 2. rész az Egyh. szervezeti kérdéseit öleli föl (2,1-3,16). Először az istentiszt-et illetően ad utasításokat a szerző (2,1-15): ima minden emberért, de elsősorban a vezetőkért (2,17); a férfiak és nők helyes viselkedésmódja az istentiszt-en (2,8-15). Ezután az egyh. elöljárókra vonatkozó útbaigazítások következnek (3,1-13): a pp-től és a diákonustól megkívánt tulajdonságok (3,1-7 és 3,8-13) és az adott előírások megokolása Istennek az egyházra bízott titkaira való hivatkozással (3,14-16). A 3. részben a tévtanítók közelebbi jellemzését kapjuk (4,1-11): tiltják a házasságot és bizonyos ételek fogyasztását (4,1-5). Téves nézeteiket Timóteusnak el kell utasítania, és a hívőket az istenfélő életre kell buzdítania (4,6-11). A 4. rész a lelkipásztori feladatok ellátásával kapcsolatban tartalmaz útbaigazításokat (4,12-6,2): figyelmeztetés a példamutató életre (4,12-16): különféle korosztályokkal való helyes bánásmód bemutatása (5,1-2), az özvegyekkel (5,3-16), az öregekkel/a presbiterekkel (5,17-25) kapcsolatos kérdések, a rabszolga helyes magatartása (6,1). Az 5. részben további részletek találhatók a tévtanítókkal való vitát illetően (6,3-19). Ezek az emberek gőgösek és kapzsik (6,3-10). Timóteus harcolja meg a jó harcot (6,11-16) és figyelmeztesse a gazdagokat, tegyenek jót, adakozzanak szívesen (6,17-19). Az utolsó sorok (6,20) utolsó figyelmeztetésül szolgálnak a tévtanítóktól való óvakodásra, és egy köszöntéssel zárulnak. - 2. A Timóteusnak írt második levél, 2Tim. Pál ap. vsz. Rómában (vö. 2Tim 1,17) nem sokkal a halála előtt, Kr. u. 66: írta. - Tartalma. A köszöntés (1,1) és a bevezető sorok után, melyekben megköszöni Timóteus hitét és kifejezi, mennyire szeretné már látni (1,3-5), az 1. részben (1,6-2,13) Pál figyelmezteti Timóteust: legyen hűséges az evang. hirdetésének szolgálatában. Az ap. példája szerint merjen tanúságot tenni, és a szenvedésben is tartson ki (1,6-14). Ezután az ap. emlékezteti Efezusban szerzett szomorú tapasztalataira, majd dicséri Oneziforuszt hűségéért (1,15-18). Az ap. hagyományt Timóteusnak tovább kell adnia, és mint az ap-nak, neki is vállalnia kell a nehézségeket és a szenvedést (2,1-13). A 2. részben a szerző útbaigazításokat ad: hogyan kell a tévtanítókkal szemben helyesen viselkednie (2,14-4,8). Óva inti Timóteust: kerülje az üres szóharcot, a haszontalan szócséplést (2,14-21); az eltévelyedetteket intse szelíden (2,22-26). Az eltévelyedés és erkölcsi romlás, melynek az utolsó napokban be kell következnie, a tévtanítók által már kezdetét vette (3,1-9). Timóteus szilárdan tartson ki az áthagyományozott tanításban (3,10-17), és hirdesse az evang-ot, „akár alkalmas, akár alkalmatlan” (4,1-8). Befejezésül a szerző beszámol helyzetéről és előadja kéréseit, megbízásait, majd üdvözletekkel zárja sorait. - Eredetiségük kérdése: →pasztorális levelek. R.É.

BL:1820.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.