Magyar Katolikus Lexikon > T > Ticonius


Ticonius, Tychonius, Tychon († 400 e.): laikus donatista teológus. -

Szentség- és egyháztani kérdésekben a kat. véleményhez közeledett, ezért Karthago donatista pp-e, Parmenianus 378 k. figyelmeztető iratot intézett hozzá. 380 k. egy karthagói donatista zsin. kiközösítette. Ennek ellenére ~ donatista maradt (→donatisták). De bello intestino (370) és Expositiones diversarum causarum (375) c. művei elvesztek, de tartalmuk Szt Ágoston Parmenianus ellen írt művében fölismerhető. - ~ 382 k. írta Liber regularum c. művét, mely az első lat. egzegetikai mű. Ebben ~ 7 kategóriát határoz meg, melyekre tekintettel kell lennie annak, aki a Szentírás nehezebb helyeit értelmezni akarja. A szentírási részek ugyanis szólhatnak: 1. az Úrról és az Ő testéről (azaz Krisztusról és az Egyházról); 2. az Úr kettős testéről (azaz az Egyh. bűnös és szent tagjairól); 3. az ígéretekről és a törvényről; 4. különlegesen v. ált-an érvényes tanításokról; 5. az időkről; 6. összefoglalásokról; 7. az ördögről és annak testéről (PL XVIII:15; M-ul: Tychonius: Szabályok kv-e. Ford. Czachesz István. Bp., 1997.). - Szt Ágoston e kategóriákat fölvette a Doctrina christiana 3. kv-ébe, s ezzel ~ hatását az egész kk. szentírásmagyarázatra biztosította. Ágoston ~tól vette át azt az egyháztani szemléletet, hogy a →küzdő Egyház nem homogén, hanem szentekből és bűnösökből áll **

KL IV:353. - LThK 1933. X:157; 1993. X:24. - Vanyó 2000:657.