Magyar Katolikus Lexikon > T > Tiba


Tiba, v. Ung vm. (Tibava, Szl.): plébánia a v. egri, majd szatmári egyhm. középungi esp. ker-ében. - 1282: Tiboa. A 12. sz: alapították. Tp-át 1306: Nagyboldogasszony tiszt-ére szent. Lakói 1550 u. prot-ok lettek. 1750: alapították újra. Akv. 1756-tól. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1940: szl., m. - Filiái 1917: Alsóbaskóc, Alsóhalas, Alsóhunkóc, Bölcsős, Dióska, Éles, Katlanos, Koromlak, Ördögvágás, Porosztó, Szobránc, Szobránckomoró, Tibaváralja, Unglovasd, Vadászfalva, Vajnatina. - Plébánosai: 1790-1830: Szepessy Sámuel, Orjassy Mihály, Sárosy József, Rácz István, 1850: Harkel József, 1887: Csehticzky József, 1910: Pásztor József, 1937: Csalfa (Czap) György, 1940: Getlik István. - Lakói 1904: 251 r.k., össz. 813; 1940: 207 r.k., 434 g.k., 1 g.kel., 2 ref., 82 izr., össz. 726; 2000: 297 r.k., össz. 540. B.L.B.-**

Schem. Szat. 1901:98. - Gerecze II:962. - Schem. Cass. 2000:101.