Magyar Katolikus Lexikon > T > Terebes


Terebes   →Krasznaterebes, →Tőketerebes

Terebes, Terebesc, Trebișu (Trebeș, Bacău m., Moldva, Ro.): 1. falu Margineni községben, Bákótól nyugatra, a Terebes patak két oldalán. Neve az ukrán terebizs, 'irtvány' szóból származik. Első említése 1428: Alexandru vajda a besztercei ktornak adományozta, majd Petru Schiopul a bákói ferences ktornak (1588); 1604: Ieremia Movilă Bernardino Quirini jászvásári kat. „püspöknek” adta. 1646: a bákói ppségé, „amit gyakorta elvettek és visszaadtak a sűrű püspökváltozás miatt”. „Az egyházi birtok jó részét egy Bogoslavich András nevű dalmát szerzetes eladta egy jófajta lóért egy Stephan nevű oláhnak, s a maradékai ragaszkodnak a birtokhoz” (Bandinus). 1741: Ghica fejed. törvényrendelettel erősítette meg a bákói ppség birtokában. - Össz. lakosság: 1588: 250, 1641: 125, 1646: 155, 1682: -, 1890: 193, 1912: 366, 1930: 425, 1992: 1811, 2002: 746. Vallás: r.k.: 1668: 60, 1682: -, 1930: 330, 1992: 1783 (21 g.kel., 2 péntekista), 2002: 582 (159 g.kel.), 2004: 590. Nemzetiség: m.: 1588: 50 család, 1661: m-ok. - 2. plébánia. A 17. sz: Bákó, a 18-20. sz: Kalugarpatak, 1953-91: Mardzsinén filiájából 1991: pléb. A 17-18. sz. nem volt tp-a, Bákóba jártak misére. 1830: fából és vályogból, 1923: paticsból, 1974: téglából épült tp-a, titulusa 1991: Szt Izidor. Filiái: 2004: Pădureni, Fântânele, Valea Budului, Podiș. Plébános: 2003: Cucuteanu, Laurențiu. H.P.

Jerney 1851:216. - Bisog 1998:1. 13. - Benda 2003:38. - Bandinus 2004:48.