Magyar Katolikus Lexikon > T > Tatros


Tatros, Tataros, Tatáros, Tatrosvásár, Tatarusz, Tattaruscia (Târgu Trotuș, Bacău m., Moldva, Ro.): 1. község (16-18. sz.: mezőváros) Aknavásár és Onyest között, a Tatros bal felső teraszán. Neve a m. Tatárosból származik (Lükő). 1407: említik először. Akkor az onyesti temető csonkatemploma körül volt, husziták érkeztek ide, 1466: Henzsel Imre és Németi György itt fordította a →Müncheni kódex 4 evang-át (→Tímár Kálmán kutatásai ezt cáfolják). 1518: a milkói püspökség ~ székhellyel alakult újjá. Az 1570-es években Szegedi Thabuk János innen térítette r.k. hitre a Moldvába menekült huszitákat. 1581: zsin-ot tartottak. A 16. sz-tól a városi tanácsot felváltva m. és rom. soltészek vezették. A 17. sz. első felében 'cinut' székhely, de később a központ Bákóba költözött, a városka visszafejlődött, a kereskedők Aknavásárra költöztek. Pecsétje: bányászcsákányt tartó kar. - 1641: sem ~on, sem a környéken nem volt pap, az emberek azt sem tudták, mikor van ünnep, böjt, egyéb. Az 1650-es években tatárok és kozákok ~t felgyújtották, papjukkal az erdőben bujkáltak. 1682: visszatértek, sokan elmenekültek Erdélybe. 1948-54: m. és rom. tannyelvű isk-jában a rom. tagozaton tantárgyként oktatták a m-t. - Össz. lakosság: 1670: 700, 1890: 865, 1912: 988, 1930: 3493, 1992: 1946, 2002: 2108. Vallás: r.k.: 1597: 394, 1632: 70 (kevés g.kel. és ev.), 1641: 94, 1643: 100 (133 g.kel.), 1695-96: néhány család, többség g.kel., 1761: 59, 1850: 373, 1885: 400, 1899: 485, 1902: 421, 1930: 1796, 1992: 1241 (705 g.kel.), 2002: 1267 (791 g.kel.). Nemzetiség: m.: 1632: 70, 1641: 94, 1661: 121, 1743: „jobbára magyarok lakják”, 1902: „lakosságának túlnyomó része székely”, 1930: 424 (m. nyelvű). - 2. a →milkói püspökség székhelye. - 3. plébánia. A 15-16. sz-tól pléb. A 18. sz. közepétől Gorzafalva filiája, a 19. sz. elején a pléb-t újraszervezték, 1816-tól vezetik az anyakv-et. 1858: és 1875: egyh. nyelv: m. és rom. Első tp-át Losonczi Margit ösztönzésére Jó Sándor (1400-32) építette, 1557: új tp. épült a Bold. Szűz tiszt-ére, 1581: zsinatot tartottak benne. 1641: kőtemplomuk 3 oltára romos, „minden szükséges eszközük megvan a misézéshez: kehely, ezüstkereszt, miseruha, de minden régi, tönkrement”. 1692: még látszottak falának romjai. 1696: az Oltáriszentség tiszt-ére új fatp. készült, szalmával fedve. 1844: új tp. A mai kőtp. 1885, a harangtorony 1937: épült. Oltárképen az Utolsó Vacsora. Egy közeli dombon a 17. sz. elején Szt Kozma és Damján kpnája állt, hol pünkösdkor sok nép gyűlt össze, csodás gyógyulások történtek. - Plébánosai: 1597: Bene János erdélyi származású, 1643: István m. pap, 1650-54: Bernardino de Perugia, 1668: Benedetto Balati, 1660-as évek: Antonio Angelini, Del Monte, 1670: egy világi magyar, „sánta és lutheránus”, 1692: Antonio Giorgini, 1695-97: Carlo Antonio Nigrini, 1802-35: Pap Sándor erdélyi születésű minorita (32 é. szolg. után alapítványt hozott létre az egyhközs. fenntartására (paplak, malom, pálinkafőző), s kikötötte, hogy az a ~i plébániáé, „a misszió rendelkezése alá soha ne essenek”), 1851: Filusztek Mihály OFMConv (m.); 1929: Nazaren Cipolloni (olasz, m-ul nem tudott); 1983: Sociu Anton, 2000: Pișta Damian, 2004: Lucaci Daniel-Anton. Filiája 2004: Caraclău, Glodosu, Viișoara. H.P.

Gegő 1838:24. - Lahovari 1904:622. - Auner 1908:83. - Tímár Kálmán: Prem. kódexek. Huszita v. prem. biblia? Irodtört. tanulm. Kalocsa, 1924. (Pannónia 1.)  - Lükő 1936:102. - Molnár-Simon 1976:79. - Vincze 1999:233. - Lumina Creștinului 2002:1. 11. (Ianău, Gherorghe: Parohia Târgu Trotuș) - Benda 2003:27. - Bandinus 2004:30.  -  Lükő 2002:181. - Gazda 2005:181.