Magyar Katolikus Lexikon > T > Tarbula


Tarbula, Szt (†Perzsia, 345): vértanúnő. - ~ bátyja, (Szt) Simon szeleukiai pp. 341: vt. lett. Nem sokkal később megbetegedett a kirné, s ~t, nővérét és szolgálóját a megmérgezésével vádolták, bebörtönözték. Az ügyben bíráskodó főpap házasság fejében szabadulást ajánlott ~nak, aki azt elutasította. Miután hitét sem volt hajlandó megtagadni, kettéfűrészelték. - Ü: K-en ápr. 5., Ny-on ápr. 22. **

Schütz II:79.