Magyar Katolikus Lexikon > T > Tamási


Tamási, az 1940: hozzácsatolt Majsamiklósvár és Pári közs-ekkel 1984: város, Tolna m.: 1. esperesség a pécsi egyhm-ben. Plébániái: Bedegkér, Diósberény, Felsőnyék, Fürged, Gyönk, Hőgyész, Iregszemcse, Kalaznó, Kánya, Kéty, Kisszékely, Magyarkeszi, Miszla, Mucsi, Nagyszokoly, Ozora, Pári, Pincehely, Regöly, Simontornya, Szakadát, Tengőd, Tolnanémedi, Varsád. - 2. plébánia. 1332: már létezett. A törökök 1526 u. elfoglalták. 1719: alapították újra. Mai Nagyboldogasszony-tp-át 1750: építették. Harangjait 1927: 123 és 83 cm átm. Rincker F. V. Bpen, 1886: 48 cm átm. Ruepprecht János Pécsett öntötte. Org-ját (2/14 m/r) 1790 k. ismeretlen mester építette, 1930: az →Angster gyár (op. 1074 e.), 1967: Stach Mihály átépítette. Kegyura 1880: Esterházy Miklós hg., ném. - Filiái 2007: Adorján, Csollányos, Fornád, Kecsege, Leokádia, Tamási-szőlőhegy. - Plébánosai: Győri Mátyás, 1725: Szily István, 1726: Domsics Mátyás, 1728: Fonyó Sándor, 1731: Petes István, 1734: Fodor István, 1750: Szente János, 1762: Andrásy László, 1768: Szányi Ferenc, 1774: Németh Pál, 1805: Bvegorits Pál, 1843: Siegvárt Ignác, 1878: Sissorits János, 1890: Németh Ferenc, 1898: Mozolányi István, 1931: Papp István, 1967: Pataki István, 1968: Gyimesi László, 1975: Szebényi Sándor, 1982: Matolcsi István, 1994: Szabó József, 1998: Horváth Imre, 2001: Lelkes József, 2005: Hegedűs János. - Lakói 1840: 2856 r.k., 1 ev., 14 ref., 20 izr., 206 egyéb vall., össz. 3097; 1910: 4733 r.k., 1 g.k., 5 g.kel., 394 ev., 84 ref., 2 unit., 309 izr., össz. 5528; 1940: 6587 r.k., 13 g.k., 4 g.kel., 237 ev., 177 ref., 187 izr., 17 egyéb vall., össz. 7222; 1983: 6000 r.k., össz. 8631. - 1948: r.k. ált. isk-ja volt. - 2000. XI: ~hoz tartozik a 603. sz. Csaplár Ignác és a 680. sz. Vas Gereben cserkészcsapat. **

Gerecze II:899. (a tp. 1740: épült) - Schem. Qu. 1914:131; 1981:239. - Patay 1982. - MKH 1995:823. - MKA 2000:280.

Tamási (eredetileg Tamás) Áron (Farkaslaka, Udvarhely vm., 1897. szept. 20.-Bp., 1966. máj. 26.): író. - 1904-10: falujában járt elemi isk-ba, 1917-: a székelyudvarhelyi kat. főgimn. tanulója, 1917: hadiérettségit tett. 1918: az olasz fronton szolgált, őszi szabadságáról már nem tért vissza, 1918. XI-: a kolozsvári jogi egy-re, 1921-: a Keresk. Akad-ra járt, ahol 1922: kapott okl-et. Kolozsvári és brassói bankokban dolg., első novellája 1922: jelent meg. 1923-26: az USA-ban alkalmi munkás, tisztviselő, írásait hazaküldte. Első kötete (Lélekindulás) 1925: látott napvilágot. 1926-44: Kolozsváron élt, az Újság s az Ellenzék munk., többször szerepelt Mo-on is. 1926: feleségül vette Holitzer Erzsébetet, ugyanebben az évben az Erdélyi Helikon „független írói parlament” alapító tagja. 1935: az Új Szellemi Front nevű kísérletkor Gömbös Gyulával ~ is találkozott, az 1937: rendezett népfrontos Vásárhelyi Találkozó elnöke, megfogalmazta a híressé vált, „erkölcsi és nemzeti alapon álló népi demokráciát” követelő zárszót (Hitvallás). 1942: a lillafüredi író-katonatalálkozón szólalt fel, 1944. VIII: az Erdélyi Magyar Tanács tagjaként a háborúból való kilépést szorgalmazta. Bp. ostromát Bajor Gizi házában vészelte át. 1943: a MTA l. tagja, tagságát 1949: megszüntették (1989: visszaállították). 1945-47: tb. ogy. képviselő. 1949-től 1953 végéig nem lehetett jelen az irod. életben, verses önéletrajzot, bábjátékokat írt. 1954: a Hazafias Népfront Orsz. Tanácsának tagja. 1956. IX-1957. IV: a M. Írók Szövetségének társelnöke, 1956. X. 31: a Petőfi Párt Szellemi Irányító Testületének tagjává vál. Megfogalmazta a Gond és hitvallás c., a forr. mellett hitet tevő írószövetségi nyilatkozatot, amit a XII. 28-i közgyűlésen fel is olvasott. 1963: a Béketanács elnökségi tagja. 1965: negyedszer is megházasodott, feleségül vette Bokor Ágotát. Végrendeletének megfelelően szülőfalujában temették el. 1929, 1930, 1933, 1943: Baumgarten-, 1954: Kossuth-díjat kapott. - Nyelvteremtő író. Művészete a népi irod. közelében fogant epika lírai hangú változata volt, nyelve és tematikája a székelység világához kapcsolódott. Műveinek gyökere e zárt etnikai közösség mese- és mondavilágába nyúlik, írásainak gyakori szervező elve a mesei elemekkel elért jelképteremtés. Novelláiban a balladai mozzanatok nemegyszer romantikus és humoros elemekkel keverednek, hősei a megtörhetetlen életakarat példázatai. Életművének legismertebb darabja az Ábel regénytrilógia. Jelentősek a népi színjátszás, a passiójáték, a kántálás és a népi hiedelemvilág elemeit mozgósító színpadi darabjai is. Esszéire és publicisztikájára az egyedi íráskészségen túl a nemz. és a szociális gondokra egyként érzékeny plebejus demokratizmus a jellemző. - M: Lélekindulás. Elb-ek. Kolozsvár, 1925. - Szűzmáriás királyfi. Regény. Uo., 1928. - Erdélyi csillagok. Elb-ek. Uo., 1929. - Hajnali madár. Elb-ek. Bp., 1930. - Címeresek. Reg. Kolozsvár, 1931. - Helytelen világ. Elb-ek. Uo., 1931. - Ábel a rengetegben. Reg. Uo., 1932. - Ábel az országban. Reg. Uo., 1933. - Ábel Amerikában. Reg. Uo., 1934. - Énekes madár. Szj. Tornalja, 1934. - Jégtörő Mátyás. Reg. Kolozsvár, 1935. - Rügyek és reménység. Elb-ek. Uo., 1936. - Ragyog egy csillag. Reg. Uo., 1938. - Virágveszedelem. Elb-ek. Bp., 1938. - Szülőföldem. Szociográfia. Kolozsvár, 1939. - Három játék. Drámák. Uo., 1941. - Magyari rózsafa. Reg. Uo., 1941. - Téli verőfény. Elb-ek. Uo., 1942. - Összes novellái. Bp., 1942. - Virrasztás. Esszék, útirajzok. Uo., 1943. - A legényfa kivirágzik. Elb-ek. Uo., 1944. - Szívbéli barátok. Ifj. reg. Uo., 1946. - Zöld ág. Reg. Uo., 1948. - Kikelet. Elb-ek. Uo., 1949. - Hazai tükör. Ifj. reg. Uo., 1953. - Bölcső és bagoly. Önéletírás. Uo., 1953. - Szegénység szárnyai. Elb-ek. Uo., 1954. - Kakasok az Édenben. Drámák. Uo., 1956. - Elvadult paradicsom. Elb-ek. Uo., 1958. - Világ és holdvilág. Elb-ek. Uo., 1958. - Szirom és boly. Reg. Uo., 1960. - Játszi remény. Elb-ek. Uo., 1961. - Akaratos népség I-II. Összegyűjtött színművek, Uo., 1962. - Hétszínű virág. Elb-ek. Uo., 1963. - Vadrózsa ága. Önéletírás. Uo., 1967. - Rendes feltámadás. Elb-ek. Bukarest, 1968. - Ősvigasztalás. Színművek, játékok. Bp., 1978. - Összes novellái I-II. S.a.r. Z. Szalai Sándor. Uo., 1979. - Tiszta beszéd. Publicisztika. Bukarest, 1981. - Jégtörő gondolatok I-II. Útirajzok, esszék. S.a.r. Tamási Ágota, Z. Szalai Sándor. Bp., 1982. - ~ színjátékai I-II. S.a.r. Z. Szalai Sándor. Uo., 1987-88. - „Édes Madaram”. Sorok Ágotának. Napló 1965-66. S.a.r. Ugrin Aranka. Uo., 1997. - Gondolat és árvaság. Esszék, cikkek, útirajzok, 1923-1936. S.a.r. Nagy Pál. Uo., 2000. - Szellemi őrség. Esszék, cikkek, útirajzok, 1936-1965. S.a.r. uő. Uo., 2001. - Emberi szavak. Beszélgetések, vallomások, naplójegyzetek. S.a.r. uő. Uo., 2003. Nagy Pál József

Féja Géza: ~. Alkotásai és vallomásai tükrében. Bp., 1967. - Izsák József: ~. Bukarest, 1969. - Taxner-Tóth Ernő: ~. Bp., 1973. - Z. Szalai Sándor: „Hit a harcban, remény a bajban”. Pályakép ~ról. Uo., 1991. - Salló László: ~. Színpadi játékai. Bukarest, 1991. - ~ emlékkv. S.a.r. Tasnádi Gábor. Bp., 1997. - Zeng a magosság. In memoriam ~. S.a.r. Tamás Menyhért. Uo., 1997.

Tamási György (Földvár, Bács vm., 1741. aug. 20.-Kalocsa, 1807. júl. 2.): plébános, teológiai tanár. - 1761-től a kalocsai szem-ban tanult. 1763: pappá szent., udvari kp. 1766: kp Bácson. 1771: plnos Szántón, 1780: Jánoshalmán. A felső-tiszai esp-kerület esp-e. 1790: teológus knk., 6 éven át tanított a kalocsai nagyszem-ban. A kalocsai főszékeskápt-ban 1781. VI. 23: tb., 1790. X. 29: id. mesterknk. 1794. VI. 9: tiszai, 1799. X. 4: bácsi, 1800. V. 16: szegyh. főesp. 1802. V. 11: bácsi kisprép. 1803. I. 31: őrknk. 88

Szinnyei XIII:1265. - Lakatos 1998:157.