süketnéma, siketnéma (lat. surdomutus): az a személy, aki nem hall és beszélni sem tud. - A ~ság oka az, hogy valaki süketen született v. csak hallásmaradványokkal, ill. kisgyermekkorban süketült meg, ezért nem tudott megtanulni beszélni. Azoknál a gyermekeknél, akik isk-köteles kor előtt süketültek meg, visszafejlődik a beszéd. Iskolás idő alatt v. utána történő megsüketülésnél megmarad a beszéd. Ezért megkülönböztetnek korán v. később megsüketülteket. - A Szentírásban a ~ meggyógyítása Jézus messiási küldetésének jele volt (Mt 11,5). Amint Jahve tesz némává v. süketté, látóvá v. vakká (Kiv 4,11), úgy Jézus is meggyógyítja a ~t (Mk 7,31-37; 9,13-26; →megszállott). R.É.

BL:1622.