sztóraxfa (lat. Liquidambar orientale): a sztóraxfa-félék (Styracaceae) családjába tartozó, a mediterrán vidéken honos fás növény. - Gyantáját a zsidók az istentiszt-eken füstölőszernek használták. Legnyugatabbra Fro. provence-i ter-ein fordul elő. A kifejlett példány 5-7 m magasra is megnő, de ahol az erőteljesebb növekedés érdekében gyakran vágják az ágait, ott csak sűrű, alacsony bokor lesz. Illatos, fehér, fürtös virágai, molyhos levelei vannak. Az ÓSz csak egy helyen (Kiv 30,34) említi, héb. neve nataf. Az antik róm. szerzők elsősorban orvosi fölhasználásáról írtak. Dioszkoridész (De mat. medica I, 79) és Plinius (Hist. nat. 12, 25, 35) nagyhatású gyógyszernek tartotta. Scribonius Largus (Compositiones 89, 179, 262, 269) receptgyűjt-ében jó fájdalomcsillapító hatású. Állatorvosi fölhasználásáról Pelagonius Ars Veterinaria c. művében írt. Isidorus Hispalensis Origenes c. művében (17, 8, 5). Galénoszra hivatkozva (12, 131) említi orvosi hasznát. A róm. cs-korban olyan drága importárú volt, hogy gyakran hamisították. A m. nomenklatúra ~nak mondja a Styrax officinalis nevű növényt is, de ez nem azonos a szentírási szövegben és az antik szerzőknél említett növénnyel, mert nem választ ki gyantát. S.J.

Kereszty 1998:433.