szikomorfa, eperfügefa, vadfügefa (gör. szükomorea, lat. Ficus sycomorus): az eperfafélék családjába tartozó növény. - Lk 19,4: Zakeus… felmászott egy vadfügefára, hogy lássa… Jézust (vö. 1Kir 10,27; 1Krón 27,28; 2Krón 1,15; 9,27; Zsolt 78,47; Iz 9,9; Ám 7,14). - A Bibliában 7x előforduló és mindig többes számú héber šikmoth szó a šiqúm (újraéledés) szóra vezethető vissza, ami a növény igen erős megújulóképességére utal. Nem tévesztendő össze az amerikai sicamore fával, ahogy az USA-ban a platán- és juharfát nevezi sok helyen a köznyelv. Ugyancsak tévedésre adhat alkalmat a gör. szükamine (faeper, szederfa) névvel való keverése (Lk 17,6), noha a faeper héber neve teljesen eltérő (mesukan). - A gyakran tőben elágazó, 10-15 m magas, vízszintes ágú, olykor 2 m tőátmérőjű, de mindig alacsonytörzsű fa könnyen megmászható. Hosszú, erős gyökerei biztosan tartják sűrű, kitűnő árnyékot adó, terebélyes koronáját. Ahogyan a párásabb tengerparti városokban ma is kedvelt utcafa, e jó tulajdonságát minden bizonnyal a bibliai időkben is kihasználták. Ezért lehetett a Jerikó felé vezető út mentén is néhány vadfügefa Zakeus szerencséjére. A Szentföldön ősi, harmadkori reliktum faj, a meleg, tengerparti zónában, a Jordán-völgyben, de leginkább mély fekvésű síkságokon élt nagy tömegben (1Kir 10,27). A valódi fügefától elsősorban kisebb, megnyúlt szív alakú, illatos és örökzöld leveleivel, továbbá a fa minden ágán elágazó, dús fürtökben lógó, apróbb, sárgáspirosra érő terméseivel különbözik. A fagyot nem bírja, sőt hidegebb teleken lombhullatóvá válik, ahogy ez Tel Aviv utcáin néha megfigyelhető. Dió nagyságú, kemény, gyorsan aszúsodó, ezért savanykás-kesernyés „fügebogyója” csaknem élvezhetetlen, bár megérve néha édes is lehet. Minthogy íze erősen függ érettségétől, csak válogatva ehető. Gyümölcse a bibliai időkben is a szegény emberek tápláléka volt. Nedvességnek és korhadásnak ellenálló, mégis könnyű, porózus fája kiválóan alkalmas építkezésre. Az egyiptomiak különösen koporsók és mennyezetek, valamint bútorok készítésére használták nagy mennyiségben. - Ám 7,14: a próf. vadfügével kapcsolatos foglalkozását a fordítások körülírják: 'szedek, termesztek, gondozok, nevelek' stb. Az eredeti héber szó (balos) pontos jelentése azonban más: 'vágó, szurkáló'. Minthogy a virág megtermékenyítését végző vadfügedarázs (Sycophaga sycomori) szúrása a magházakat a fügénél leírt módon itt is gubacsképződésre ingerli, ezek az áltermések is ehetetlenek lesznek. Ennek megakadályozására a régiek hegyes késsel megfelelő módon behasították az éretlen kis fügét, hogy a darázs elkerülje. A termés bevágása egyúttal etiléntermeléssel jár együtt, ami a terméseket gyors növekedésre és érésre serkenti: 3 nap alatt sokszorosukra nőhetnek. Innen ered a fordításokban használt feldíszítő, felöltöztető, „dresser” kifejezés. Tekoa vidékén a júdeai pusztaságban pásztorkodó Ámosz a száraz nyárvégeken vsz. a Jerikó környéki fügetermesztőknél dolgozott ilyen „szurkáló emberként”. Ezt a műveletet Egyiptom és Ciprus szegényebb vidékein még a 20. sz: is végezték. A ~ sokkal bonyolultabb és részleteiben ma sem teljesen ismert megtermékenyítési folyamatát, a fügedarázs és a mesterséges bevágás szerepét régóta kutatják. - A ~ igen hosszú életkora és az olajfáéhoz hasonló rendkívüli sarjadóképessége miatt a túlélés, a halhatatlanság jelképe. Ha a homok teljesen betemeti, v. a szél kifújja gyökerei közül a homokot, képes igen hosszú idő után is újra hajtani. Gyökerének szilárdsága a hit erejét jelképezi. Az egyiptomi kultúrában igen ellenálló és az örök életet szimbolizáló tulajdonsága miatt ~ból készítették a múmiakoporsókat. Kairó közelében Mathareenál egy nagyon öreg ~ őse alatt pihent a helybeli legenda szerint az Egyiptomba menekülő Szt Család. Ky.Z.

BL:1899. - Kereszty 1998:235.