Magyar Katolikus Lexikon > S > szerb egyházművészet Magyarországon


szerb egyházművészet Magyarországon: Szerbek a →rigómezei csatavesztés, az önálló szerb állam megszűntét követően, 1389 u. érkeztek a M. Kirság ter-ére s telepedtek le az ország D-i részein, főként a Tisza és a Maros vidékén és Baranyában. Mon-okat építettek a Maros mentén (hódos-bodrogi), a Fruška Gorában (beočini, krusedoli, berenovói, bogyani), Ráckevén; ill. már korábbi, Árpád-korinak tartott mon-okat építettek újjá (al-dunai bazjasi, bánáti mesići mon.). A Hunyadiak alatt ismét érkeztek szerbek, főként katonák, akiket mint a török elleni harcmodor értőit szívesen fogadták. I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) Fekete Seregében naszádosként alkalmazta őket és vallásszabadságot biztosított számukra. A sajkások a Duna vonalán (Rácalmás, Buda, Esztergom, Komárom, Győr) telepedtek le, itt emeltek tp-okat is. - E korai századok emlékét őrzi az 1487: késő gótikus stílusban, Mátyás kir. udvari kőfaragó műhelyének közreműködésével fölépített Isten Anyja elhunyta-tp. Ráckevén. A főtp. alaprajzát, architektúráját tekintve a nyírbátori ref. tp-mal mutat rokonságot. A hosszhajós, egyterű, csúcsíves ablakokkal áttört, támpilléres hajót meredek nyeregtető, a szentélyt sátortető borítja. A 16. sz. elején 2 oromfalas, a főtp. stílusához igazodó kis kpnát ragasztottak a D-i falhoz. Az épülethez harangtorony tartozik, melyet vastag falak övezetében építettek. A torony (eredetileg átjárható) alsó szakaszán keresztül lehetett bejutni a falak által körbezárt ter-re, a mon. szt terére. - A 16. sz-hoz köthető a grábóci monostortemplom alapítása is. A dalmáciai Dragovićból érkezett szerz-ek építették föl először fából, majd a budai pasa fermánjának engedélyével 1587: kőből. A győri, a dunapentelei, a komáromi tp-ok 16. sz. létezésére archív dokumentumok utalnak. A ténylegesen meglévő szerb tp-ok száma azonban vsz. jóval nagyobb volt a fölsoroltakénál. A tört. források ugyanis arra utalnak, hogy a szerbség m. földön a 16-17. sz: kiterjedt egyh. szervezettel (12 pséggel, közöttük a budai, a szeged-bácsi, az aradi, a mohácsi) rendelkezett. - A 17. sz: állott már a dunaföldvári, a mohácsi, a villányi szerb tp. Az egri tp-ot 1663: említik először, a székesfehérváriról →Evlia Cselebi is megemlékezett. Az esztergomi tp. látképe megjelenik Van der Linde 1686: Amszterdamban készített metszetén. - A 17. sz. végén ismét nagyobb számban érkeztek szerbek, 1690: a tör. elől, Ószerbiából szinte futva menekült Mo-ra 30-40 ezer szerb család. Nagy részük →Szentendrén, mások a Duna menti városokban települtek le, ahol már éltek szerbek, s legtöbben a Tisza és a Maros mentén. A menekülők egyh. támogatással érkeztek, élükön az ipeki (Peć) pátriárka, Čarnojević Arsenije állt. Jelenlétének óriási volt a jelentősége, hiszen személyében a szerb nemz. egyház feje települt át Mo-ra. A menekültek a célszerűséget szem előtt tartva fatp-okat emeltek, elsősorban Arsenije hosszabb mo-i tartózkodásának első feltételezett helyszínén, Dunaszekcsőn, ill. a Tabánban, a Buda ostromakor (1686) megsemmisült tp. helyén, majd, 1690 u. olyan helységekben is, ahol korábban nem éltek szerbek: Illocskán, Majson, Medinán stb. Szentendrén a betelepülők több fatp-ot is emeltek, többek között a ma már nem álló Szt Lukács-tp-ot, melyben nemz. ereklyéjüket, Szt Lázár cár földi maradványait helyezték el. Az egyszerű kialakítású, gerendából ácsolt v. sárral összeragasztott vessző, ún. paticstp-ok nem maradtak fönn: alaprajzukban hosszanti térfűzésűek voltak, nyeregtetővel borítva, toronnyal. Belső mennyezeti kiképzésük reminiszcenciája az illocskai tp. kazettás teknőboltozata. - Az óhazából érkezett mesterek a Szt Lukács-tp-ban működő könyvmásoló és illuminátor műhely körül csoportosultak, melynek élén a Drina-folyó menti Rača-mon-ból elmenekült szerz., Kiprijan Račanin állt. Könyvmásoló műhelyek Székesfehérvárott és Dunaföldvárott is működtek. Ezek a műhelyek váltak az újabb kori szerb írásbeliség kiformálódásának a letéteményeseivé. - A 17. sz. második felének kiemelkedő darabja Joann mesternek a győri tp. számára készített →Hodégétria-ikonja, mely az Istenanyát a Gyermekkel a késő Palaiologosz-kor stílusában ábrázolja (lásd e kötet színes képei között). Az évszámmal (1660) ellátott ikon, felirata szerint, Petar Monaszterlija komáromi obervajda megbízásából készült. - A fatp-ok díszítése átnyúlik a következő, 18. sz. elejére. A szentély és a hajó közé szentélyrekesztőket állítottak. Ezeket, a 16-17. sz. balkáni szentélyrekesztők mintájára alig embermagasság fölé nyújtották, két, kis méretű táblákból álló ikonsort (trónusikonok és Deészisz-sor) helyeztek el rajta. Az állványzatot kifaragták, a szentendrei Blagoveštenska-tp-én (a korszak egyetlen fragmentumokban ránk maradt darabja) ószerbiai mintára stilizált, síkból alig kilendülő növényi motívumokat faragtak. A szignált és 1721-es dátummal ellátott Deészisz-sor festője hagyományos késő bizánci ikgr-t követett, mint a korszak más mesterei (esztergomi - Szt Miklós -, nagybudméri trónusikonok). - A 18. sz. elejétől indul meg a szerb kőtp-építkezések első hulláma. A →karlócai béke (1699) u. nyilvánvalóvá vált, hogy az 1690: Mo-ra menekült szerbek nem térhetnek vissza hazájukba, menekülésük végleges letelepedés lesz. Az 1730-as évektől kezdődően a meneküléskor emelt szerény kivitelezésű fatp-okat sorra lebontották és helyükbe maradandóbb anyagból építettek tp-okat Győrben (1730 k.), Beremenden (1735), Grábócon (1741), Csobánkán (1746), Szentendrén 1741: a Preobrazsenszka (Színeváltozás)-tp-ot, 1754: a Blagoveštenska-tp-ot, 1759: a Pozsarevacska-tp-ot. Ezek a tp-ok nem a bizánci térrendezési elvek szerint emelt centrális térfűzésű kupolás épületek, hanem egyhajós, hosszanti elrendezésű barokk teremtp-ok. Ilyenek építését tette lehetővé a →Kollonics Lipót által megfogalmazott udvari utasítás, mely szerint a betelepülő szerbek nem emelhettek tetszésük szerint tp-okat, hanem kizárólag olyanokat építhettek, amelyek szükség esetén (értsd: a szerbek távoztával v. katolizálásával) könnyedén átalakíthatók kat. tp-má. - A 18. sz. első felében emelt tp-ok közül alaprajzi elrendezésével kiválik a grábóci, hosszanti térelosztású, szentély előtt kupolával fedett, homlokzati toronnyal ellátott épület, mely a 14-15. sz. moravai építészet háromlevelű lóhere alaprajzára emlékeztet. A tp-ot a korábbi épület alaprajzi elrendezésének a figyelembevételével emelték. E sz: hasonló térelosztási elvek szerint épültek a Fruška Gorában és a Bánatban is a szerb tp-ok. E típus legészakibb és legkésőbbi megjelenése a grábóci tp. - Úgy tűnik, hogy a Kollonics-féle utasítással kialakult mo-i „szerb barokk” építőműv. stílus nem volt ellenére a vezető szerb egyh. köröknek, amelyek keresték népük helyét az immár véglegesnek tekintett új hazában, az ort. szerbtől különböző Ny-i ker. közép-kelet-eu. környezetben. A karlócai metropolita és mértékadó szerb főpapok úgy vélték, hogy a szerbség fönnmaradását csak abban az esetben biztosíthatja, ha bizonyos mértékben alkalmazkodik a befogadó új környezet kultúrájához. Ebbe a gondolatmenetbe jól illeszkedtek a kat. m-ok tp-aihoz hasonló stílusban emelt szerb tp-épületek. Gondoltak a késő bizánci hagyományú szerb egyh. festészet Ny-ihoz való hasonítására is, ami a korabeli Ny-i ker. barokk festészet egyes elemeinek az átvételében testesült meg. Ennek az irányvonalnak a képviselője a dojrani (Macedónia) születésű, macedovlach származású, a szerb nemz. grafika megteremtőjeként is ismert Hrisztoforosz Zefar. 1750 k. festett →Deésziszén (lásd a színes képek között) az öltözékek dinamikus kialakítása, a kompozíciós elemek fölszaporítása barokk hatást mutat. A míves trónus lábazatának oroszlánfejes díszítménye elárulja a barokkos motívumok eredetét, Velencét. - H. Zefar „szelíd” reformkísérlete, mellyel a tradicionális posztbizánci ikonfestészetbe barokkos motívumokat épített be, a legfelsőbb szerb egyh. vezetést nem elégítette ki. A karlócai metropolita, Pavle Nenadović a Ny-i ker. fest-hez való közeledés eszközét az erős Ny-i barokk hatás alatt álló kijevi festőisk. stílusának az átvételében látta. A kijevi barokk stílus első mo-i megjelenése a szentendrei Preobrazsenszka-tp. orosz-ukrán típusú ikonosztázionja, melyet az 1740-es években név szerint nem ismert ukrán mesterek állítottak föl. Architektonikája, díszítésmódja gyökeresen eltér a 17-18. sz. török hódítás korabeli balkáni szentélyrekesztőkétől. A Preobrazsenszka ikonosztázionja betölti a teljes apszisívet, aranyozott barokk faragványokkal ékesítették és öt zónát (úsz-i jelenetek, trónusikonok, Ünnepek, Apostolok, a lunettában Próféták), továbbá Golgota kereszt-kompozíciót helyeztek el, melyek a ker. világmindenséget jelenítik meg. - A későbbiekben emelt ikonosztázionok architektonikájának, valamint faragványaiknak a kialakítására a Ny-eu. korstílusok nagyon erősen hatottak. A mo-i ikonosztázion-építés legjelentősebb mestere a Naxosz szg-éről származó Jankovicz Miklós (1750 k.-1817 k.), aki copf elemekkel gazdagítva, klasszicizáló késő barokk stílusban faragta faragványait (egri ikonosztázion, 1791). - A szentendrei Preobrazsenszka-tp. képfalának ikonjait ismeretlen ukrán mesterek a kijevi barlangkolostori festőisk. barokkos stílusában festették A Tanító Krisztus-trónusikon kialakítása jól mutatja a stílus fő jellemzőit (lásd a színes képek között). A hagyományos késő bizánci ikgr-val egyidejűleg a bizánci fest. fő térleképezési eljárása a fordított perspektíva helyett a lineáris perspektíva alkalmazása, melynek következtében a jelenet térszerűvé vált, a testnek tömege lett. A háttér és az öltözékek dús arany ornamentikával lettek díszítve. A kijevi mesterek alkalmaztak olyan ikgr-t is, melyet a K-i ker. műv. korábban nem használt, ilyen a tp. titulusikonja, a Jézus föltámadása. - A kijevi barokk stílus igen népszerű volt a hazai szerbség körében, legjelentősebb mestere az aradi Stefan Tenecki (1720 k.-1789) volt, aki 1760: a budai szerb tp. számára dolgozott, 2 ap-képe maradt meg. - A tp-ok közül bizánci szokás szerint csak a ráckevei (1765-71) és a székesfehérvári (1772-73) tp-ot díszítették falképekkel. A munkával az egyhközs-ek egy Moszchopoliszból (Albánia) érkezett festőcsoportot bíztak meg. A kissé naiv, szkématikus falfestmények késő bizánci ikgr-ra épülnek, melybe más, közöttük velencei barokkos elemek is vegyültek, mint például a Jézus föltámadása- v. a Szentháromság-jelenet. A velencei barokk hatások ellenére a ráckevei festők stílusa tradicionálisnak hat a korszakban divatos kijevi barokk stílusú művek mellett, ami elsősorban a bizánci fest. hagyományos térleképezési eljárásának, a fordított perspektívának köszönhető. - II. József cs. (ur. 1780-90) türelmi rendelete 1781: egyenrangúvá tette a kat-sal a birod. egyéb vallásait, engedélyezte a nem kat. hitűek számára is a tp-építést, bizonyos megszorításokkal. A szerbek számára a rendelet tulajdonképpen a Kollonics-féle utasítást erősítette meg. A toronnyal (melyet külön engedély alapján, rendszerint a hajó fölépítését követően emelhettek) ellátott, 3 szakaszra (szentély, hajó, karzat) tagolódó teremtp-okat barokk (Eger, 1786), copf (Hódmezővásárhely, 1786) stb. formanyelvén szólaltatták meg. A tp-ok építőiről és tervezőiről keveset tudunk. A kevés, név szerint is ismert építész (az óhazából v. más ort. ter-ről hívott ikonfestőktől és fafaragóktól eltérően) helybéli, nem szerb és nem is ort. mester, mint pl. →Mayerhoffer András, aki a pesti szerb és a szentendrei Blagoveštenska-tp., v. Povolni János, aki az egri tp. tervezője. - A Ny-i architektúrájú és díszítésű tp-ok belső térelosztását a bizánci térrendezési elvek határozták meg. A kialakított terek azonban architekturálisan nem kiképzettek, csak szimbolikusak, a lit. által meghatározottan három egységet alkotnak: a szentély terét (benne a protheszisz és a diakonikon), a hajót (a ffiak és a nők számára elkülönített részekkel) és az előcsarnokot. - A 18/19. sz. fordulóján tetten érhető a barokk hatásoknak a velencei és a kijevi mellett egy 3. vonulata, mely a bécsi Műv. Akad-ról érkezett. Ikonfest. stúdiumokat követően szerb mesterek (Pavle Ðjurković, 1772-1830; Arsenije Teodorović, 1767-1826) és mások a bécsi akad-n is folytattak tanulm-okat, és annak késő barokk, klasszicizáló stílusát a posztbizánci festészettel ötvözték (régi egri trónusikonok 1800 k., bajai ikonosztázion 1793, stb.). Munkáik kevéssé ikonszerűek, nyugatias szemlélettel (lineáris perspektíva), sok Ny-i ikgr. elemmel készültek. - A 19. sz: olyan jelentős műalkotások, mint a ~ fénykorának tekinthető 18. sz-ban, nem születtek. A 19. sz. a kismesterek és a 18. sz. művek kevés művészi invencióval rendelkező másolóinak a kora. Jankovicz Miklós miskolci ikonfalának mintájára készítette Bantkó János aradi mester az 1820-as években a battonyai szerb tp. ikonosztázionját, s ugyancsak ezt utánozza a siklósi szerb tp. posztbarokk képfala (19. sz. közepe) is. Ezeknek az ikonfalaknak a faragványai alapvetően Jankovicz motívumkincséből táplálkoznak, de elnehezültek, minőségben elmaradnak a példának tekintettől. - 1838-tól az 1880-as évekig működött egy ugyancsak Aradról származó képfalépítő- és fafaragó dinasztia, a Janićok. Kissé elnehezült faragványaik eklektikus kialakításúak. Kezük nyomát viseli a bpi (1838-45) és a magyarcsanádi szerb tp-ok ikonosztáziononja (1880-as évek). Az ikonfalak képi díszítései nem tekinthetők ikonoknak, barokk v. klasszicista utánérzésű provinciális Ny-i stílusú sztképek. - A 19. sz. tárgyak egy másik része jelentősen különbözik az előbb fölsoroltaktól és ezek átvezetnek a 20. sz. anyag által képviselt neobizáncias vonulathoz. A fölállított képfalak (Magyarbóly, 19. sz.) már nem töltik be a teljes apszisívet, faragványok nem v. alig díszítik őket, egy vagy két ikonsort tartalmaznak (Lippó, 19. sz. 60-as évei, Beremend 19. sz. vége). Az ilyenfajta képfalépítés folytatódik a 20. sz. elején is: Lórév (20. sz. első évtizede), Szigetcsép (1907). Ezen ikonfalak képi díszítései provinciális nyugatias szentképek, nem ikonok. Ez a 20. sz-ba átívelő vonulat azt mutatja, hogy az erőteljes nyugatias hatások alatt álló 18. sz. műv. a térségben élő szerb ortodoxia számára kényszerű kitérőnek, zsákutcának bizonyult. Az új irányultság arra utal, hogy az évszázadok óta itt élő közösségek kezdik keresni óhazai bizánci hagyományú egyházműv. gyökereiket. - Az 1690-es 2. nagy áttelepüléssel a szerbség újabb kori kultúrtörténete kezdődött el. A Mo-on létrehozott szerb egyházműv., kultúra a mo-i ort. diaszpórát alkotó többi népcsoportéval összevetve nem csak a nemz. identitás megtartásáról, hanem ennél jóval többről tanúskodik. A mo-i szerb kultúra nagymértékben hozzájárult az újkori szerb nemzet kialakulásához. A szerb nép kisebbik, É-ra szakadt része Mo-on megismerte és átvette a Ny-eu. kultúra számos elemét, ily módon újítva meg a kk. szerb kultúrát, sőt, ez az É-ra szakadt csoport idővel arra is képes volt, hogy otthon maradt, de még mindig török elnyomás alatt élő honfitársai felé közvetítse azokat. N.Má.

Szentkláray Jenő: A szerb monostoregyházak tört. emlékei Délmagyarországon. Bp., 1908. - Az egri Ped. Főisk. évkv-e II. Eger, 1956:392. (Bihari J.: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből) - Vujicsics D. Sztoján: A pesti szerb tp. Bp., 1961. - Davidov, D.: Ikone szrpszjich cerkava u Macharszkoj. Újvidék, 1973. -: Szpomenici Budimszke Eparchie. Belgrád, 1990. - Nagy Márta: Ort. falképek Mo-on. Bp., 1994. - Uő.: Ort. ikonosztázionok Mo-on. Debrecen, 1994. - Timotijevic, M.: Szrpszko barokno szlikarsztvo. Újvidék, 1996. - M. Egyhtört. Vázlatok. Szerk. Zombori István. 2005:3, 121. (Nagy Márta: Ort. tp-építészet a 18. sz. Mo-on)