Magyar Katolikus Lexikon > S > szentsír


szentsír: Jézus jeruzsálemi sírjának utánképzése, a sziklasír kőpadján fekvő, gyolcsba göngyölt halott Jézus Krisztus templomi megjelenítése (→Jézus sírbatétele). - 1. Tört. A frank-római szert-ban már a 9. sz: élt az Euch. elrejtésének v. a kereszt eltemetésének szokása. A szert. K-ről, a gallikán lit. közvetítésével alakulhatott ki. A nagypénteki →csonka mise után az áldoztatásból megmaradt Euch-t mindenütt igen nagy tisztelettel vették körül. A ~ első írásos emléke: 973: Szt Ulrikról jegyezték föl, hogy áldoztatás után a megmaradt Euch-t eltemette, bement a Szt Ambrus-tp-ba, és az Úr testét kő alatt helyezte el. Másutt a K-i szokás szerint vízzel vegyített borral lemosták a keresztet és eltemették. Ennek 14. sz. m. misszáléban is nyoma maradt. - A kk. Eu-ban ált. szokás volt, hogy a keresztet az Oltáriszentséggel együtt helyezték a ~ba. A nagypénteki lit. végén „miután a hívők eltávoztak, bezárták a tp-ajtókat, a diákonusok, szubdiákonusok és akolitusok gyertyákkal és tömjénezővel oda vonulnak, ahova imádása után a feszületet helyezték. A keresztet arra a helyre viszik, ahol a ~t készítették. Itt párnára helyezik, megtömjénezik és gyolcsokkal betakarják. Közben halkan a Ierusalem luge, Ecce vidimus, Plange quasi virgo, Recessit Pastor noster, és az Ecce quomodo moritus Christus responzóriumokat éneklik. Végül az Oltáriszentséget egy nagyon tiszta edénybe helyezik, lepecsételik és gyolcsba takarva a feszület szíve mellé helyezik a Sepulto Domino, In pace idipsum és a Caro mea responzóriumokat énekelve. Ezek végeztével őrség marad az Oltáriszentség körül, a távozó klérus az Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged verzust énekli.” (Pozsonyi misszálé, 14-15. sz.) - Mivel az Oltáriszentséget a kk-on végig →szentségfülkében v. →szentségházban őrizték, a ~ban is rejtve volt. A →szentségkitételt először 1577: a müncheni jezsuiták kezdték, s ezután No-ban, Au-ban és Mo-on a ~ra is kitették a →monstranciát, finom fátyollal letakarva, hogy a ~t látogató hívők láthassák. -

2. Ikgr. A 12. sz: a tp-ok szentélyében v. mellékoltárán alkalmilag összeállított ravatalokat helyeztek el, ezekből alakultak ki az állandó építmények. Az 1120 k. gernrodei és a 13. sz. végéről származó konstanzi ~ még Jézus nélküli, de már figurális építmények. A Megváltó alakja a 14. sz: lett állandó. Ekkor alakult ki a 2 fő típus: a kőből szerkesztett, rendszerint a tp. külön kpnájába v. fülkéjébe helyezett ~ (Freiburg, 1330; Gmünd, 1350 k.), ill. a fából ácsolt, festett v. faragott ~ (Magerau, 1350 k.). Ezeken már megjelennek Jézus siratásának és temetésének alakjai (14. sz. eleji freiburgi faépítmény 2 szélén Arimatiai József és Nikodémus, le nem hajló fedőlapja belső oldalán a sirató asszonyok és János ap., lehajló fedőlapján Krisztus siratása, keskeny oldallapjain Jób és Izajás, és ismét a szt asszonyok csoportja, ill. János ap., a hosszoldalon hajdan a sírt őrző katonák alakjai lehettek. - A ciszt. ktorokban ált. szekrényszerűen kiképzett ~ volt. A jezsuiták hatására külön mellékkpnát építettek a ~ számára (Brixen, dóm). - 3. Mo-on első nyomai Hartvik győri pp. Agendájában bukkannak föl a →kereszt imádása és az Oltáriszentség kitételével kapcsolatban. Sokfelé állítottak elmozdítható ~t: a nyitott koporsóba fektetett Krisztus-szobrot a benedekiek már nagycsütörtök este ravatalra helyezték, felvirágozták és késő éjszakáig virrasztottak mellette. Nagypénteken a csonkamise végeztével a koporsóban hagyott corpust Szt Mihály lovára tették, és körmenetben kísérték végig a Koháry-sírbolt fölé állított ~hoz. E szokás sokáig élt Pozsonyban, Ráckevén és Szebelléb szl. faluban is. A ~ különleges változata az Úrkoporsó (→garamszentbenedeki Úrkoporsó). Garamszentbenedeken a 18. sz: a megkorbácsolt és oszlophoz kötözött Krisztus szobormását is körülhordozták a tp-ban. - A barokk ~állítás szinte külön művészetté vált, de a felvilágosodás lit. közönye száműzte, valósággal kisöpörte a tp-ból, s legtöbb helyen egyházműv. giccsek kerültek a helyükre. A ~ körüli díszőrség-állás valamikor céhes, ill. jámbor társulati kiváltság volt, tagjait jézuskatonának hívták. A Ferenc József-i időkben városi helyeken a katonaság adott őröket. Istensegíts székelyei a ~ elé fektetett feszülethez térden csúszva közeledtek és megcsókolták, pénzt és piros tojást tettek melléje. **

Radó II:1209. - Radocsay 1967:75. - Kirschbaum II:188. - Sachs 1980:167. - Bálint 1989: 221.