Magyar Katolikus Lexikon > S > szentségi karakter


szentségi karakter (lat. character sacramentale): eltörölhetetlen jegy, amelyet a →keresztség, a →bérmálás és az →egyházi rend nyom a fölvevő lelkébe, s amely alapján ezek a szentségek megismételhetetlenek. - A gör. kharakter szó jelentette a pecsétnyomót és a pecsétképet, amely a tulajdonságot v. a lefoglaltságot kifejezte; így hívták a katonák és a rabszolgák jegyét is. Az ÓSz-ben szintén található ilyen megjelölés; a körülmetélés a szöv. jele volt (Ter 17,11), Iz 44,5 szerint a messiási korban a választottak Isten nevével lesznek megjelölve. Hasonlót említ az ÚSz is (Jel 7,2-8). Az Ef 1,13; 4,30; 2Kor 1,22 szerint a megkereszteltek a Szentlélek pecsétjét hordozzák. Az egyh. nyilatkozatokban is szerepel a tétel. - A trienti zsin. (1545-63) határozata hangoztatja, hogy a keresztség, a bérmálás és az egyh. rend eltörölhetetlen szellemi jegyet nyom a lélekbe (D 852, 996), s ezt a későbbi dokumentumok is átvették (D 2238, 2300). Bizonyításképpen a trienti zsin. a Szentírásra és a hagyományra hivatkozott. A hagyományban meglevő tanítást teol-ilag először Szt Ágoston fogalmazta meg a →donatisták ellen. Azt a kifejezést használja, hogy ez a 3 szentség „az Úrnak való lefoglaltság jegyét” (signum dominicum) a lélekbe nyomja. Az érvényes keresztség ismétlése ellen már a niceai zsin. (325) és a p-k is tiltakoztak (D 46, 55, 94, 97). - Mi a lényege az eltörölhetetlen ~nek, és miért csak ez a 3 szentség hozza létre? A kk-ból két meghatározást találunk: 1. a ~ a hitbeli közösségnek és a fölszentelésnek e jegye, amelyet az egyh. felsőbbség közvetít; 2. a ~ Krisztustól származik és a Szentháromság számára való lefoglaltságot tükrözi. Ez a ker-ek igazi lefoglaltságának a jele. Benne van a Krisztushoz való hasonlóság és a másoktól való megkülönböztetés. Szt Tamás úgy értelmezi a hasonlóságot, hogy a ~ a Krisztus főpapságában való részesedést adja meg (STh III,63,2). Ahogy a katona viselte uralkodója jegyét, úgy kapja meg a ker. ember a fölszentelést, hogy Krisztus küldetését hordozza az Egyházban. Ez nemcsak jogi lefoglaltság, hanem ontológiai jegye Krisztus papságának, s így a kultuszra irányul. Mivel az Egyh. látható kultikus és kegyelmi közösség, azért tagjait ilyen jegy különbözteti meg, s ezért marad a jegy eltörölhetetlen. Tükröződik benne Isten üdvözítő akarata, amely Krisztus és az Egyh. kultikus tevékenységében kifejezésre jut. A ~ tehát egyszerre fejezi ki az Egyh. maradandóságát és a szentség megismételhetetlenségét. - A ~ és a →kegyelem kapcsolatáról még azt mondhatjuk: Krisztus látható papsága nem más, mint a fiúság „szentségi formája”. Ezért a szentség által adott jegy biztosítja az ő fiúságában való részesedést is. Kegyelem nélkül a ~ hiányos, viszont a jegy ugyanakkor a kegyelemnek egy belső, tökéletesebb formáját is jelenti, hiszen a megtestesülés célja fejeződik ki benne. A ~ mindenképpen Isten szolgálatára rendeli az embert, ezért mondjuk, hogy a világi hívők a keresztség és a bérmálás által hordozzák Krisztus egyetemes papságát, az egyh. rend megadja a hivatali papság szolgálatát. Ebben viszont már benne van a másik kérdésre is a válasz, hogy ti. miért csak ez a 3 szentség ad eltörölhetetlen jegyet. Csak ez a 3 szentség sajátos jegye az Egyháznak mint Krisztus közösségének, amely az ő főpapságát állandósítja a földön. Egyes teol-ok szerint a betegek kenete és a házasság →kvázikaraktert ad. A ~ elsősorban a földi vándorló Egyh. kultikus életének megvalósítására irányul, ezért annak túlvilági megmaradásáról semmit sem mondhatunk.  G.F.

LThK II:1020. - KEK 1272-74.