Magyar Katolikus Lexikon > S > szentmise liturgiájának megújítása


szentmise liturgiájának megújítása: I. A II. Vatikáni Zsinat a →Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúció 47-58. pontjában foglalta össze az irányelveket és a legsürgősebb gyakorlati útmutatásokat. A →szentmise meghatározásából (47. p.) következik az alapkövetelmény, hogy a hívek „tudatosan, áhítattal és tevékenyen vegyenek részt” ebben a szt misztériumban Isten igéjének befogadásával és az Euch-ban való részesedéssel (48. p.). Ennek érdekében a Zsinat elrendelte az Ordo Missae felülvizsgálatát (50. p.) úgy, hogy a lényeg hűséges megőrzése mellett egyszerűsítsék és hagyják el a felesleges toldalékokat és állítsák helyre az elveszett ősi értékeket. - Részleteiben: a Szentírás bőségesebb használata érdekében javasolta a többéves olvasmány-ciklust és a homíliát, és szerkezetét is meghatározva fölelevenítette az egyetemes könyörgéseket, az →oratio fideliumot (51-53. p.). Fontosnak nyilvánította az anyanyelv használatát az olvasmányoknál és az egyetemes könyörgésnél. A népnek ismernie kell az ordinárium rá tartozó és közös részeit, valamint a mise feleleteit (54. p.). Az Euch-ban való aktív részvétel lényeges mozzanata a gyakori →szentáldozás, bizonyos alkalmakkor →két szín alatti áldozással (55. p.). A lelkipásztoroknak buzdítaniuk kell a híveket a teljes szentmisén való részvételre (56. p.). Fenntartva a papok jogát a csendes magánmiséhez, a Zsin. fölújította a →koncelebrálás gyakorlatát (57-58. p.). - II. Mo-on. A MKPK 1964. II. 25: megalapította az →Országos Liturgikus Tanácsot. IX. 1: elrendelte, hogy a szentleckét és az evang-ot népnyelven kell olvasni v. énekelni. A felolvasás helye az oltár, az ambó v. az áldoztatórács. - 1965. II. 4: engedélyezte, hogy ének helyett ünnepélyes szentmisében is lehet olvasni az olvasmányokat. Helye az ambó v. a szószék, esetleg az oltár. A leckéket olvasók rangsora: értelmesen olvasó fiú, ha nincs, szükség esetén más felolvasó helyről (nem az ambóról és nem a presbitériumból) nő, v. maga a miséző pap. - 1966. IX. 14: bevezette a szentmise magyar nyelvű állandó szövegeit és kötelezően előírta az egyetemes könyörgéseket; XI. 27-: a kánon kivételével kötelezővé tette a magyar nyelvű misézést. - A két szín alatti áldozásról 1967. IX. 13: adta ki az áldoztatás módját meghatározó végrehajtási utasítást. - 1969. IX. 17: bevezette az új Calendarium Romanumot és Ordo Missae-t. Ettől kezdve kötelező a 3 szentírási szakasz (ósz-i olvasmány, úsz-i szentlecke és evang.) olvasása. Ált. engedélyt adott a koncelebrálásra a kápt. konventmiséken, szem-okban, a tp-ok és kpnák főmiséin és bármely papi összejövetelen (korona, lelkigyakorlat, rekollekció, stb.). - XVI. Benedek p. 2007. VII. 7: Summorum Pontificum motu propriójával lehetővé tette a trienti rítus használatát mint a róm. rítus rendkívüli formáját: „1. cikkely. A VI. Pál p. által közzétett Róm. Misekv. a latin szertartású kat. Egyh. »lex orandi«-jának rendes kifejeződése. A Szt V. Pius által közzétett és B. XXIII. János által újra kiadott Róm. Misekv. pedig úgy tekintendő, mint az Egyh. ugyanezen »lex orandi«-jának rendkívüli kifejeződése, és tiszteletreméltó és régi használata következtében kellő tiszteletben kell tartani. Az Egyház »lex orandi«-jának e két kifejeződése a legkevésbé sem vezet az Egyház »lex credendi«-jének megoszlására; ugyanis az egyetlen római szert. két szokását képviselik. Éppen ezért a Római Misekv. Boldog XXIII. János által kiadott és soha be nem tiltott editio typicája szerinti Szentmisét mint az Egyh. lit-ának rendkívüli formáját szabad ünnepelni. A korábbi feltételeket, melyeket a Quattuor abhinc annos és Ecclesia Dei kezdetű dokumentumok e Misekv. használatához megszabtak, a köv-kre változtatjuk: 2. cikkely. A nép részvétele nélkül ünnepelt szentmisénél bármely lat. szert. kat. pap, akár egyhm-s, akár szerz., használhatja a B. XXIII. János által 1962: kiadott v. a VI. Pál p. által 1970: közzétett Róm. Misekönyvet, mégpedig bármelyik napon, kivéve a Szt Háromnapot (Nagycsütörtök, Nagypéntek, Nagyszombat). A bármely misekv. szerinti misézéshez a papnak sem az Apostoli Szentszéktől, sem saját Ordináriusától semmiféle engedélyre nincsen szüksége. - 3. cikkely. Ha az Istennek szentelt élet intézményei v. az ap. élet társaságai, akár p., akár egyhm. jogúak, saját kpnájukban konventmiséjüket, azaz közösségi miséjüket az 1962: közzétett Misekv. szerint akarják végezni, megtehetik. Ha egyes közösségek v. az egész Intézmény, ill. Társaság a szentmisét gyakran, többnyire v. huzamosan így kívánja végezni, az ügyet a felettes elöljárók a jog szabályai a törvények és statutumok előírásai szerint döntsék el. - 4. cikkely. A 2. artikulusban említett szentmiséken a jogszabályok megtartásával olyan krisztushívők is részt vehetnek, akik ezt önként kérik. - 5. cikkely. 1.§ Azokon a pléb-kon, ahol állandó jelleggel jelen van a korábbi lit. hagyományhoz ragaszkodó hívők csoportja, a plnos szívesen fogadja az 1962: kiadott Misekv. szerinti szentmisére vontakozó kéréseiket. Ő maga ügyeljen arra, hogy e hívek java összhangban legyen a rendes lelkipásztori gondoskodással, a pp. irányítása alatt a 392. kánonnak megfelelően, elkerülve a széthúzást és ápolva az egész Egyh. egységét. - 2.§ A B. XXIII. János Misekönyve szerinti misézésnek helye lehet hétköznapokon; vasárnap és ünnepnapokon is bemutatható egy ilyen szentmise. - 3.§ Hívők vagy papok kérésére a plébános ilyen rendkívüli formájú szentmiséket különleges alkalmakkor is megengedhet, mint pl. házasságkötés, temetés, v. más alkalommal, pl. búcsújáráskor. - 4.§ A B. XXIII. János Misekönyvét használó papoknak alkalmasnak kell lenniük a szentmise bemutatására és nem állhatnak misézési tilalom alatt. - 5.§ Olyan tp-okban, melyek nem plébtp-ok, és szerz-közösséghez sem tartoznak, a fenti engedély megadása a tp-igazgatóra tartozik. - 6. cikkely. A B. XXIII. János Misekönyve szerint néppel bemutatott szentmisében az olvasmányok népnyelven is olvashatók az Ap. Szentszék által jóváhagyott kiadásokból. - 7. cikkely. Ha az 5. cikkely 1. §-ában szereplő hívők valamely csoportja a plnostól nem kapja meg kérése teljesítését, értesítse a dologról a mpp-öt. A Pp-öt nagyon kérjük, hogy hallgassa meg kívánságukat; ha képtelen gondoskodni az ilyen szentmiséről, terjessze fel az ügyet az Ecclesia Dei p. biz-hoz. - 8. cikkely. Ha a pp. teljesíteni óhajtja a laikus hívők ilyen kérését, de különböző okok akadályozzák, az ügyet az Ecclesia Dei p. biz-ra bízhatja, mely tanácsot és segítséget fog nyújtani neki. - 9. cikkely. 1.§ Ugyanígy a plnos, mindent jól mérlegelve, engedélyt adhat a korábbi rituálé használatára a keresztség, a házasság, a gyónás és a betegek kenete szentségének kiszolgáltatásakor, ha a lelkek java ezt indokolja. - 2.§ Az Ordináriusok felhatalmazást kapnak arra, hogy a bérmálás szentségét a régi Pontificale Romanum szerint szolgáltassák ki, ha a lelkek java ezt javallja. - 3.§ A szt rendekben lévő klerikusok használhatják a B. XXIII. János p. által 1962: kiadott Breviáriumot. - 10. cikkely. A helyi Ordinárius, ha alkalmasnak látja, az 518.k. értelmében felállíthat személyi pléb-t a régebbi róm. ritus szerinti lit. végzésére, v. kinevezhet ilyen tp-igazgatót, ill. kp-t a jogszabályok megtartásával. - 11. cikkely. A II. János Pál p. által 1988: felállított Ecclesia Dei p. biz. folytatja feladatának teljesítését. E Biz-nak olyan szervezete, feladatai és eljárásmódjai vannak, amelyeket a Római Pápa szabadon határoz meg. - 12. cikkely. Ugyanez a Biz. már meglévő fakultásai mellett az Ap. Szentszék tekintélyét gyakorolja e rendelkezések megtartása és alkalmazása felügyeletében.” - E rendelkezés 2000. 7. IX. 14: lépett hatályba. Füzes Ádám

A miseliturgia teljes megújítása. Bp., 1972. - XVI. Benedek p.: Summorum Pontificum. Ap. levél a római rítus rendkívüli formájáról. Ford. Diós István. Bp., 2007.