Magyar Katolikus Lexikon > S > szentháromságszínek


szentháromságszínek: A 9-15. sz: a fehér fény sokszínű törésének, a szivárvány színeinek felelnek meg, amit a napsütötte harmat- és esőcseppekben figyelhetünk meg. - A bíborvörös az Atyaisten uralkodói köpenyét jelzi. A bíbor az élet színébe, a skarlátvörösbe megy át; ebből alakul ki a Szentlelket jelképező tűz aranysárga színe. Az arany- és az okkersárga, a lélek tüze és a hit tartoznak hozzá. Új életet sarjaszt: a szín zöldbe vált. - Mivel a keresztény szimbolikában a sárga a Szentlélek, a kék pedig Krisztus színe, ezért a Szentlélek által megragadott krisztushívőé a sárgából és kékből adódó zöld (zöld pl. a ruha is, melyben Szt Borbála a cibóriumot viszi). - A Szentlélek zöldje a szivárvány színeinek rendje szerint Krisztus uralkodó színébe, a kékbe megy át. Kék ruhát visel ezért az Úr édesanyja is. Krisztus kékje a az Atyaisten vörösével a legbensőségesebben összeolvadva a Megváltó bíborkékjévé válik, hogy aztán ismét az Atya bíborvörösébe menjen át. - Minden kk. kép, amennyiben a Szentháromság keresztény megvallásáról tesz tanúságot, használja ezt a 3, ill. 5 színt, és a kor keresztény művésze minden alkalmat megragadott hite megvallására. „Az összes szín egyesítése viszont az →indigót adja.” **

Lipffert 1976:91.