szentelési akadály (lat. irregularitas): az →egyházi rend felvételét tiltó egyházi törvény. - A szentelendők alapvető fontosságú tulajdonsága, hogy mentesek legyenek a ~októl, melyek nem csupán a szentelésre való jogképességet érinthetik, hanem a már fölvett rendek gyakorlását is. 1983-ig a szabálytalanságok és az akadályok egyenrangú, de egymástól elhatárolt kategóriát alkottak. A hatályos jogban a ~ok átfogó kategóriát jelentenek: egyik fajtájuk az egyszerű akadály, a másik a szabálytalanság. - A ~ nem körülmény v. tényállás, hanem az az egyh. tv-t, mely valamire való tekintettel tiltja a rendek felvételét. A ~ nem büntetés, de egy bizonyos jog korlátozását jelenti, ezért alkalmazandó rá a 14. és a 18. kánon előírása, vagyis jogkétség esetén nem kötelez, és szorosan értelmezendő. A ~ nem tudása nem mentesít hatásuk alól (1045.k.). - Noha a hatályos egyhjog a szabálytalanságok (!) között már nem különböztet meg kifejezetten hiányosságból (irregularitas ex defectu) és bűncselekményből (irregularitas ex delicto) eredőket, a legtöbb szabálytalanság alapját képező tényállás (1041.k. 2-6) egyben →büntetendő cselekmény is (vö. 1044.k. 1. § 2-3). Ilyenkor a szabálytalanság beállásához a cselekmény részéről olyan feltételekre (szándékosság stb.) van szükség, mint a bűncselekmény megvalósulásához. - Aszerint, hogy az akadály a rend felvételét, vagy a már felvett fokozat gyakorlását tiltja, megkülönböztetjük a ~okat és az →egyházi rend gyakorlásának akadályait. Az örökös akadályokat szabálytalanságnak (irregularitas), az időlegeseket egyszerű akadálynak nevezzük. A szabálytalanságok esetében egy egyszeri esemény, egyszer megvalósult tényállás következtében beállt maradandó jogkövetkezményről van szó. Az egyszerű akadályok esetében viszont inkább olyan állapot jogi hatásával állunk szemben, amely megszűnhet, s ezzel elhárulhat maga az akadály is. - I. Az örökös ~ok csakis (vö. 1040.k.) a következők: 1) Az elmebetegség vagy más pszichés betegség, melyről szakértők meghallgatása után úgy ítélik (az illetékes egyh. elöljárók, főként a mpp.), hogy alkalmatlanná teszik az illetőt a szolgálat megfelelő ellátására (1041.k. 1). A kánon megfogalmazásából úgy tűnik, hogy ezekben az esetekben - szemben az 1917-es CIC 984.k. 3. számával, amelyben erről külön említés nem történt - a hatályos jog szerint a szentelési szabálytalanság alapját képező tényállásnak nemcsak a betegség, hanem az illetékes egyh. hatóság megítélése is részét alkotja. Egyesek azt is hangsúlyozzák, hogy annak a betegségnek, amelyről itt szó van, állandónak, meg nem szűnőnek kell lennie ahhoz, hogy szabálytalanság álljon fenn, hiszen a szabálytalanság természeténél fogva örök (vö. 1040.k.), s a hatályos Egyh. Törvénykönyv nem nevezi szabálytalannak azokat, akik ilyen betegségben csupán a múltban szenvedtek. E tekintetben eltér az 1917-es CIC 984.k. 3. számától. - 2) A hitehagyás, az eretnekség és a szakadárság büntetendő cselekménye (1041.k. 2, vö. 751.k., 1364.k. 1.§). - 3) A házassági kísérlet, akkor is, ha csupán polgárilag történt, feltéve, hogy az illető férfit házassági kötelék, szt rend v. nyilvános, örök tisztasági fogadalom akadályozta a házasságkötésben, v. az asszonyt kötötte érvényes házasság v. ugyanilyen fogadalom (1041.k. 3). Hangsúlyozandó, hogy ez a szabálytalanság csakis olyan házassági kísérletek esetén áll fenn, amikor az érvényes házasság megkötését egyedül v. más okok mellett az itt említett 3 akadály (házassági kötelék, szt rend, fogadalom - vö. 1085.k. 1.§, 1087.k., 1088.k.) tette lehetetlenné. Ilyenkor viszont - mint a szabálytalanságok ált. - fennmarad az ennek a házassági kísérletnek a következményeként létrejött kapcsolat (főként polg. házasság) megszűnte (polg. válás, polg. házastárs halála) után is. A házassági kísérlet fogalmához hozzátartozik az egyh. v. legalább polg. házasságkötési forma alkalmazása (ezért nem házassági kísérlet pl. az élettársi viszony), valamint az is, hogy - noha az akadály miatt a házasság nem lehet érvényes - olyan házassági beleegyezés legyen a felek között, mely valódi házasság megkötéséhez is elegendő lenne. Az ilyen beleegyezés ismérveiről a házasságjog részletesen szól (1057.k. 2.§, 1095-1107.k.). Ha ez a beleegyezés hiányzik, házassági kísérletről sem beszélhetünk. Természetesen ha a külső házassági akaratnyilvánítás megtörtént, a szándékot vélelmezni kell (1101.k. 1.§), ám ennek ellenkezője bizonyítható. Ez a bizonyítás pedig nem kíván peres eljárást, mivel a házasság érvénytelensége itt jogilag nyilvánvaló. Márpedig csak a házasság semmisségének kimondása az, amihez peres eljárásra van szükség (→semmisségi panasz; 1671-1673.k.). Kat-ok tisztán polg. házassága - ha nem hagyták el a kat. egyh. közösségét formális cselekedettel (1117.k.) - nem vonja maga után az érvényesség vélelmét. Ha a kísérlet egyh. szert-sal történt, v. olyan személyek polg. házasságkötésével, akik nem voltak kánoni formára kötelezve, külön okirati eljárásra lehet szükség a kísérlet érvénytelenségének bizonyítására (1686.k., vö. 124.k. 2.§). Ám a beleegyezés hiányának bizonyítása ezek után már végezhető egyszerű közigazgatási úton is. - 4) A szándékos emberölés v. eredményes magzatelhajtás. Ezek végzője és mindaz, aki bennük pozitívan közreműködött, szintén szabálytalanság miatt nem szentelhető megengedetten (1041.k. 4). Ennek a szabálytalanságnak az alapja olyan tényállás, amely szoros kapcsolatban van az 1397-1398. k-ban említett bűncselekményekkel. Az emberölésnek és az abortusznak szándékosnak kell lennie. Nem esik szabálytalanságba, aki véletlenül v. gondatlanságból v. akár jogos önvédelemből követ el emberölést. A pozitív együttműködés akkor jár biztosan a szabálytalanság jogkövetkezményével, ha a bűncselekményben való közreműködés szükséges is, vagyis nélküle az emberölést v. az abortuszt nem hajtották volna végre (vö. 1329.k. 2.§, 18.k.). A szabálytalanságot kimondó k. betű szerinti értelme ugyan ennél tágabbnak látszik, hiszen nem csupán a szükséges, hanem általában a pozitív közreműködőket említi, ám a „pozitív” szó ebben a szövegösszefüggésben, sokak szerint - tekintettel a kánoni hagyományra és a bűncselekményben való együttműködéssel kapcsolatos büntetőjogi elvre (1329.k. 2.§) - a szükséges közreműködést jelenti. Minthogy ezt a nézetet sok jelentős szerző vallja, jogilag legalábbis kétséges, hogy a szabálytalanság más együttműködőkre is vonatkozhatna, mint a szükségesekre. Ilyen kétség esetén pedig az akadály a 14.k. értelmében nem kötelez. - 5) A súlyos csonkítás és az öngyilkossági kísérlet. A →csonkításnak ahhoz, hogy szabálytalanság származzék belőle, szándékosnak (vagyis nem vétlen v. akár vétkes gondatlanságból eredőnek) kell lennie. Irányulhat akár az elkövetőre magára (öncsonkítás), akár más személyre (1041.k. 5). Az itt szereplő csonkítás a test valamely sajátos és a többiektől különböző tagjának súlyosan bűnös eltávolítása. Ilyen tagnak szokás minősíteni pl. a szemet, a kezet, a lábat, de nem az orrot, a fület v. egy ujjat. Nem áll be a szabálytalanság, ha az illető tag eltávolítása orvosilag volt szükséges. Az öngyilkosságot illetően általánosan elterjedt vélemény, hogy a szabálytalanság beállásához nem elegendő egy pusztán meghiúsult öngyilkossági kísérlet, hanem súlyosan beszámítható cselekménynek is kell ennek a kísérletnek lennie. Tehát nem esik szabálytalanságba, aki betegen v. ált. bűncselekmény elkövetésére képtelen állapotban hajtja végre tettét. - 6) A püspöki v. az áldozópapi rend bitorlása, vagyis pp-öknek v. papoknak fenntartott, a szt rend gyakorlásával járó cselekmény végzése olyan személy részéről, aki ezeket a rendeket nem nyerte el, v. aki ezek gyakorlásától valamilyen kinyilvánított v. kiszabott kánoni büntetéssel el volt tiltva (1041.k. 6, vö. 1378.k. 2.§, 1379.k. stb.). Ha pl. egy kispap beül a gyóntatószékbe és gyóntat, szentelési szabálytalanságba esik. Nem lesz viszont szabálytalan az a világi, aki - bár nincs diákonussá szentelve - meg nem engedett módon felolvassa a szentmise evangéliumát, hiszen az evangélium felolvasása nem kizárólag az áldozópapoknak van fenntartva. - II. Egyszerű ~ok: 1) A házasság. Eszerint - kivéve, ha törvényesen nős emberként állandó diakonátusra rendelik - nem veheti föl az egyh. rend szentségét az a férfi, akinek érvényes házassága áll fenn (1042.k. 1). Mivel itt egyszerű akadályról van szó, a szentelődés tilalma megszűnik, ha megszűnik maga a házasság (az érintett megözvegyül). Bizonyos sajátos feltételekkel, melyekről még szó lesz, ez az akadály is elhárítható felmentéssel. - 2) A tiltott hivatal v. vagyonkezelés. Ez akkor akadálya a szentelésnek, ha valaki a 285-286.k. szerint a klerikusok számára tilos hivatalt v. vagyonkezelést lát el, melyről számadással tartozik (1042.k. 2). Az akadály magától megszűnik, ha az érintett ezt a hivatalt v. vagyonkezelést letette s a köteles számadások megtörténte után szabaddá vált (uo.). Ennek a szentelési akadálynak bizonyos fajtái, nevezetesen a 285.k. 3. és 4. §-ában, valamint a 286. k-ban felsorolt tilalmak alapján beálló akadályok, az egyetemes jog szerint nem vonatkoznak azokra, akik az állandó diakonátust veszik föl (288.k.). - 3) A neofitaság. Az újonnan megkeresztelt csak akkor veheti föl a rendeket, ha az ordinárius megítélése szerint eléggé kipróbált (1042.k. 3). Hogy pontosan mennyi ideig számít a felnőtt korában megkeresztelt ember neofitának, arra a Codex nem ad általános szabályt. A hitben és a ker. élet gyakorlatában való megerősödéssel ez az akadály csak akkor szűnik meg, ha az ordinárius ezt a megszilárdulást már kielégítőnek ítéli (vö. uo.). - Mivel a ~okat a szentelés előtt kell megállapítani, az 1043.k. előírja, hogy a krisztushívők kötelesek az általuk ismerteket a szentelés előtt az ordináriusnak v. a plébánosnak jelenteni. - III. A ~ok megszűnése. Az egyszerű akadályok megszűnhetnek magának az oknak a megszűntével, aminek alapján fennállnak. Aki pl. érvényes házasságban élt, majd megözvegyült, az minden további nélkül felszentelhető, mert elhárult a 1042.k. 1. sz. szerinti akadály. De megszűnhetnek az akadályok felmentés útján is. A szabálytalanságokat csak felmentéssel lehet megszüntetni, hacsak egy a szabálytalanságot megállapító törvény után kibocsátott másik törvény nem törli el őket. A bűncselekményből fakadó szabálytalanságok nem hárulnak el azáltal, hogy valamilyen módon megszűnik az ugyanazért a büntetendő cselekményért kapott büntetés. A felmentés megadására illetékes hatóság általában az ordinárius (1047.k. 4.§). - Az Ap. Szentszéknek van fenntartva a felmentés (1047.k. 1-3.§): 1) Minden szabálytalanság alól, ha az alapját képező tényt már bíróság elé vitték. 2) A szentelési szabálytalanságok és egyszerű akadályok némelyike alól, nevezetesen: a) a hitehagyás, eretnekség, szakadárság127, valamint az 1041.k. 3. sz. szerinti házassági kísérlet nyilvános (lásd fent 6. c) büntetendő cselekményéből fakadó szabálytalanság alól; b) a szándékos emberölés, a sikeres magzatelhajtás, illetve az ezekben való közreműködés bűncselekményéből eredő 1041.k. 4. sz. szerinti szabálytalanság alól, akár nyilvános, akár titkos a bűncselekmény; c) a fennálló házasságból eredő 1042.k. 1. sz. szerinti akadály alól. A fennálló házasság szentelési akadálya alól az Ap. Szentszék csak akkor ad felmentést, ha a feleség beleegyezését adja, és a házastársak különválnak. A házastársi életközösséget fenntartó ffiak számára a papszentelést a Szentszék lat, rítusban egyáltalán nem engedi meg. Ilyenkor felmentést egyedül a pápa adhat (vö. Synodus Episcoporum, Decl., Ultimis temporibus, 1971. XI. 30, nr. I, 4f: AAS 63, 1971, 918; magyarul: Püspöki Szinódus 1971, A szolgálati papság, Bp. 1972, 33). Ezt a felmentést néhány olyan nem kat. lelkész kapta meg, aki a kat. hitre tért, és felszentelését kérte. 3) A felvett rend gyakorlását tiltó szabálytalanság alól: a) házassági kísérlet (vö. 1041.k. 3) miatti szabálytalanság alól akkor, ha az eset nyilvános; b) a szándékos emberöléssel v. magzatelhajtással kapcsolatos szabálytalanság (vö. 1041.k. 4) alól akkor is, ha az eset titkos. - IV. Az akadályok sokszorozódása a tőlük való megszabadulás szempontjából jelentős. Megsokszorozódik, vagyis több külön darabnak számít a szabálytalanság v. az egyszerű akadály: 1) ha több különböző okból fakad; 2) ugyanannak az oknak ismételt felmerülése esetén csupán akkor, ha szándékos emberölésből v. sikeres magzatelhajtás végzéséből származó szabálytalanságról van szó (1046.k.). Ha tehát pl. valaki több polg. házasságot is kötött elvált személyekkel, egyetlen szentelési szabálytalanságban szenved. - V. A felmentési kérelemben minden szabálytalanságot és akadályt meg kell jelölni. Mégis, az ált. felmentés érvényes arra is, amit jóhiszeműen hallgattak el, kivéve az emberöléssel v. magzatelhajtással (1041.k. 4) kapcsolatos, valamint a már bíróság elé vitt szabálytalanságokat. Nem érvényes viszont a felmentés arra az akadályra, amit rosszhiszeműen hallgattak el (1049.k. 1.§). Mivel a szándékos emberölésből v. magzatelhajtásból fakadó szabálytalanság megsokszorozódik, a felmentési kérelemben meg kell jelölni ezeknek a bűncselekményeknek a számát is, különben a felmentés nem érvényes (1049.k. 2.§). A rendek felvételét gátló szabálytalanságok és egyszerű akadályok alóli általános felmentés az összes rendekre érvényes (1049.k. 3.§). Ha tehát valaki diákonusszentelés előtt ilyet kapott, annak papszentelés előtt már nincs újabb felmentésre szüksége ugyanaz alól az akadály alól. **

Péterffy I:287; II:116. - KL II:372. (régi jog szerint) - CCEO 1990:762-768.k. - Erdő 2003:1837-70.