Magyar Katolikus Lexikon > S > szentírásolvasás


szentírásolvasás (lat. lectio divina): a Szentírás rendszeres olvasása a lélek kiművelése és táplálása céljából (vö. Mt 4,4 és a Róm 15,4). - A 2. sz-tól vannak irod. emlékei, Szt Ágoston is ezáltal tért meg, de az Egyh. Alexandriai Kelementől kezdve hangoztatta, hogy a ~ nem elengedhetetlenül szükséges az üdvösséghez. A Markion-féle eretnekség óta hangsúlyozták, hogy egyedül az egyh. hivatott az ap. hagyományra támaszkodva magyarázni a Szentírást. A szektás értelmezések szaporodtával egyre többször kellett a téves ford-ok és az ezeket használó ~ ellen fellépni (1229: toulouse-i, 1234: tarragonai zsin.). 1559: IV. Pál, 1564: IV. Pius elrendelte, hogy a nemzeti nyelvű ford. olvasásához ppi v. inkvizítori engedély szükséges. XIV. Benedek 1757: megerősítette a szabályt, hogy ~hoz a Sztszék által jóváhagyott és jegyzetelt szöveget kell használni. A prot. →bibliatársulatok által terjesztett kiadások használatát 1816: VII. Pius, 1864: IX. Pius tiltotta meg. A CIC 1917:1391. kánonja megismételte a XIV. Benedek-féle szabályt. XIII. Leó 1902: a ~ érdekében alapította a Szt Jeromos Társaságot, mely még az évben 180.000 példányban adta ki ol-ul az ÚSz-et. Szt X. Pius már velencei pátr. korában ingyen osztotta híveinek az ÚSz-et, 1907: ajánlotta, hogy legyen a hívők birtokában az anyanyelvű ÚSz, s a ~ tartozzon hozzá életükhöz. XV. Benedek 1920: a Szt Jeromos-jubileum alkalmából az Euch. és a Szentírás 2 asztaláról beszélt. No-ban bibliaköröket szerveztek, 1933: megalapították a kat. Bibelwerket. A ~t szolgálják századunk m. kat. bibliafordításai is. **

LThK II:366. - Schütz 1993:287