Magyar Katolikus Lexikon > S > szentélyrekesztő


szentélyrekesztő: a szentélyt és a főhajót, a papság helyét a világi hívők terétől elválasztó, ajtókkal áttört díszes építmény. - Kezdetben a ~ egyszerűbb válaszfal (cancellus) volt, amelyhez hozzákapcsolták az énekesek számára elkerített, →ambókkal bővített ter-et (Róma: San Clemente, Santa Maria in Cosmedin). A 6-8. sz: a ~ fölé arannyal-ezüsttel díszített, fa-, kő-, márványoszlopokkal alátámasztott fagerenda (rabes) került, amelyre szőnyegeket, mécseseket, esetleg képeket függesztettek (Aquileia, Grado, Torcello). A 8-9. sz: a fagerendát kővel helyettesítették (Velence, Szt Márk-tp.; Somogyvár), az ajtót timpanonszerű építménnyel hangsúlyozták. A 12. sz-tól a ~ domborművekkel, szobrokkal díszített súlyos kőépítménnyé formálódott (Óbuda, prépsági tp.), amelyhez pl. Pécsett az altp. díszes faragású lejáróit is hozzákapcsolták, és az erősen felmagasított szentély elé cibóriumos oltárt (népoltár) is állítottak. Modenában a ~ hídszerű építménnyé formálódott, amelyet a hozzá kapcsolt ambóval együtt domborművekkel díszítettek. Szegyh-akban és szerz. tp-okban (Firenze: S. Miniato al Monte) a ~ előtt elhelyezkedő kórust is magas falakkal a ~ építményéhez kapcsolták (kórusrekesztő). A gótikában az ambóval, népoltárral bővített ~ gazdag szobordíszes, mérműves építménnyé alakult, amelynek tetején az előénekesek helyezkedtek el (lectorium). Alkalmazása a 14. sz-tól kezdve megszűnt, a meglévő ~ket lebontották, s legtöbbjüknek csak írásos, töredékes emlékei maradtak. L.F.

Karolingische Kunst. Düsseldorf, 1966. (Doberer, E.: Die ornamentale Steinskulptur in der karolingischen Kirchenausstaltung) - Actes du XXIIe CIHA. Bp., 1969:421. (Levárdy F.: Il pontile della cattedrale di Pécs) - Bulletin de Museé Hongroise des Beaux-Arts 1968. 32-33:137. (Uő: Abraham et les trois Anges)