szent csend (lat. sacrum silentium): a liturgiában való részvétel kifejezési módja. - Már az ókori rómaiak és görögök az áldozatbemutatás legfontosabb perceit csenddel vették körül, →eufémia. - A latin szert-ban hagyományosan az Úrfelmutatást és a szentáldozást kísérte ~, melyre csengőszó figyelmeztette a résztvevőket. A →szentségimádás is ~ben történik. A II. Vatikáni Zsinat elrendelte, hogy „a tevékeny részvétel előmozdítása érdekében gondot kell fordítani a nép akklamációira, feleleteire, zsoltározására, antifónáira, énekeire, cselekményeire, mozdulataira és testtartására. A maga idejében ~et is kell tartani." (SC 30.) Ennek értelmében a homília után és a szentáldozás után a közösség jellegétől függően tartunk hosszabb-rövidebb ~et. **