eufémia (gör.): az ókori görögöknél és rómaiaknál az áldozat szent pillanatát előkészítő és kísérő csend. - Az áldozat bemutatására a görögöknél ~ esto, a rómaiaknál favete linguis fölszólítás és fuvolahang figyelmeztetett. Különösen Rómában ügyeltek rá, nehogy valami rossz →előjel megzavarja az áldozatot. **

Pecz 1985. I/2:707.

Eufémia, Euphemia (†Kalkedon, 303. szept. 13.): szűz vértanú. - A Diokleciánus féle üldözés alatt szenvedett: égő kerékre kötötték, malomkövek közé tették, oroszlánokat és kígyókat bocsátottak rá, végül lefejezték. Sírja fölé hamarosan bazilika épült, ebben tartották 451: a →kalkedoni zsinatot. A Konstantinápolyi szünaxarion elmondja, hogy a zsinat alatt ~t →istenítélet jelleggel hívták segítségül: fölnyitották a sírját és keblére helyezték →Eutükhész és a zsinat hitvallását. Lepecsételték a sírt, s amikor újra fölnyitották, Eutükhészé ~ lábánál, a zsinaté a jobbjában volt. A jelenetet ábrázolni is szokták. - Az orthodoxia védelmezőjeként terjedt el tiszt-e. Ü: júl. 11. **

BS V:154. - Kirschbaum VI:182.