Magyar Katolikus Lexikon > S > szela


szela (héb. szelah): a zsoltárokban (71x) és Hab 3-ban előforduló szó. Legtöbbször vers végén áll; a Zsolt 3,3.9: középen, 2 helyen a zsoltár végén áll. - A szó eredete és jelentése bizonytalan. A LXX: diapszalma, melyet szünetnek értelmez. Aquilánál aei, ami utalás lehet a lit-ban épp ekkor adott áldásra. Theodotionnál eisz telosz 'végül', az énekeseknek v. a jelenlévőknek szóló utasítás lehet: „leborulni”, esetleg „szünet”, v. „antifóna”. - A modern fr. ford-ban „szünet”, a ném. és a m. ford kihagyta. R.É.

BL:1654.