Magyar Katolikus Lexikon > S > szalarije


szalarije (tör. 'pótlék'): a keresztény jobbágyok adópótléka az Oszmán Birodalomban, mely a török hűbéres tizedét szaporította a ráadással. - I. (Nagy) Szulejmán (ur. 1520-66) törv-e elrendelte, hogy a →szpáhik élelmezésére minden 33 mérőből még egy mérő, 100 mérőből nem 10, hanem 13 mérő a ker. jobbágy adója. →Szandzsákonként némileg eltérő mértékben a m. hódoltságban (szegedi szandzsákban) fizetnie kellett a jobbágynak árpából, búzából, kölesből, rozsból, szőlőből, zabból; babból, kenderből, kerti gyümölcsből és lenből csak tizedet adtak, ~t nem. 88

Salamon 1885:215.