Magyar Katolikus Lexikon > S > szaklexikon


szaklexikon: egy szakterület és határterületei alkotórészeinek címszavakban magyarázott adattára. - Fogalmi, intézményi, személyi és tárgyi cikkei olyan összefoglalások, melyekben értelmező szótárként a címszó történeti fölépítésű magyarázatát grafikonok, képek, összehasonlító táblázatok, stat. adatsorok, térképek s a cikket lezáró, a címszóról szóló irod. hivatkozások teszik teljessé. - Az elfogadott, 'akadémiai irányzat' mellett ismerteti az attól eltérő elméletek és gyakorlatok irányzatait, a szakmában alkotó műkedvelőket és fantasztákat, műveiket, s az ún. 'téveszméket' is. Jelzők nélkül az olvasóra bízza az értékelést, mellőzi az általánosításokat, közhelyeket, a pol. célzatosságot, a jelen állapotok (pl. helynevek, stb.) visszavetítését a múltba, minősítés helyett adatokkal tájékoztat. Minden cikke közli a címszóra vonatkozó legfontosabb irod. jegyzékét, készítőinek életrajzát és munkásságát. A ~ok között a nemzeti szaklexikonok kiemelt jelentőségűek, mivel azokat csak a szakma tört-e részleteinek földolgozottsága ismeretében és fölhasználásával lehet elkészíteni. A nemz. ~ok hiánya is oka annak, hogy a világnyelveken írott lex-ok a 21. sz. elején is országhatárok szerint bezárkózók. - A ~t megjelent közlések fölhasználásával készítik, ezért csak a tudományosság bizonyos földolgozási szintjén lehet összeállítani, a szakterület megjelenésekori állapotát mutatja, ezért nem 'elavul' (hiszen adatai évszámokkal jelöltek), hanem a szakma fejlődéstörténetének kézikv-e lesz (pl. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1-14. köt. Bp., 1892-1914, utánnyomatban 1980-81). 88