Magyar Katolikus Lexikon > S > szaglás


szaglás (lat. odoratio): a levegőben vagy vízben oldott illó anyagok érzékelése az →orrban. - Kapcsolódik az ízleléshez. Mechanizmusát nem ismerjük, alapszagokat nem sikerült fölfedezni. Rendkívül gyorsan alkalmazkodó érzék, ezért a konkrét szag nem hagy maradandó nyomot. - A Szentírásban az élet bizonysága: Isten érzi az áldozat jó illatát (Ter 8,21; Sám 26,9), a bálványoknak ~uk sincs (MTörv 4,28; Sir 30,19; 113,6). Szt Pálnál a test összetettségének képében fordul elő (1Kor 12,17). →tömjén **