Magyar Katolikus Lexikon > S > szőlőszüret


szőlőszüret (lat. vindemia): a →szőlő termésének begyűjtése. - A Szentírásban az öröm és a vigasság ideje volt (Iz 16,10; Jer 48,33), s ált. szept. közepétől okt-ig tartott (→sátoros ünnep, →sajtó). →Szombatévben és a →jubileumi évben nem szüreteltek; ami magától termett, abból bárki ehetett annyit, amennyi egy napra való eledelnek elég (Kiv 23,10; Lev 25,3-11). Palesztinában a korai csemege-fajtáknál a ~et a melegebb völgyekben már jún. végén megkezdték, a borszőlőkkel megvárták a nyár végét. - A ~ minden nép körében nagy ünneplés keretében történt, ez napjainkban még megújulóban is van. A m. hagyományban a ~ időpontja a 18-19. sz: jeles naphoz kötődött, Szt Mihálytól (IX. 29.) Simon-Júdás (X. 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szt Mihálykor, a Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (X. 15.), a Balaton és Kőszeg vidékén Orsolya (X. 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás napján kezdték. A kisebb szőlőkben a család a 21. sz. elején is meghívott segítőkkel szüretel, akiket a házigazda vendégül lát étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza. Nagyobb szabású mulatságokat, ~i felvonulásokat hagyományosan a bortermő vidékeken rendeztek, az aratási szokásokhoz hasonlóan. A ~i szokásokhoz hozzátartozik az evés-ivás, ének, tánc, ~i felvonulások és bálok. A ~i felvonulásokat a 19/20. sz. fordulóján, akárcsak az aratásit, min. rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául a 18-19. sz. uradalmi szőlőmunkások szokásait vették. A 19. sz: és azt megelőzően a ~ idejére a törvénykezést is beszüntették. A szokás ünnep jellege a későbbinél erőteljesebben érvényesült. - Egy 19. sz. beszámolóban a ~i szőlőkoszorút is emlegetik: „...nézzünk ide, hol most készítik épen a szőlőhegy birtokosának a koszorút nagy gazdag gerezdekből, van közte dinka és gahér, meg egy két mezei virág is. Mikor aztán elkészült, két fehérbe öltözött piros arczú leányka czifra rúdon vállára emeli, s úgy viszi, a czigányok és szedők csoportjától kísérve, végig az utcákon. Itt ott megállnak, hogy a körülöttük levő legénység megkínálhassa a tavalyiból az elejökjötteket, s midőn hazaérnek, felfüggesztik ott valamelyik szobába a koszorút, s tiszteletére reggelig esznek, isznak és tánczolnak” (Réső Ensel 1867:147). E koszorú a Cserháton is ismert volt. - ~kor tartották a ~i bálokat, külön az iparosok, a gazdalegények, a szegények; választottak bírót, bírónét, a legügyesebb csőszlányok, csőszlegények közül. A bíró kíséretéhez tartozott 2 pandúr, 2 kisbíró és 2 cigány (utóbbi kettő feladata volt, hogy cigánynak öltözve mókázzanak). A bíró és bíróné kocsiját a 2 pandúr kísérte lovon, mögöttük lányok ültek a kocsiban, virágkoszorúval diszített kosarakkal. A legények a lányok mellett lovagoltak. A szőlőben leszedtek annyi szőlőt, amennyi a bálterem díszítésére kellett. Nagy fürtöt készítettek, amit a fő helyre tettek. Ezt az éjszaka folyamán ellophatták, v. a végén kisorsolták. A csőszlegények és csőszlányok feladata volt, hogy vigyázzanak a szőlőlopásra. A nagygazdák, iparosok ~i bálján a húszas évektől stilizált m. ruhában jelentek meg a lányok. Csőszbált Topolyán 1948: tartottak utoljára (Borus 1981:96.). Szüreti bálokat Kalotaszegen csak az alszegi falvakban X. 6-20: tartottak. **

MN 1990. VII:203. (Tátrai Zsuzsanna)