Magyar Katolikus Lexikon > S > szórakozottság


szórakozottság (lat. distractio): a szükséges →figyelem hiánya vagy szétszórtsága. Nincs kapcsolatban a fáradozást szükségszerűen követő okos és a lelket felüdítő szórakozással. - A ~ban az a figyelem hiányzik, mely egy feladat, helyzet stb. megoldásához, uralásához szükséges, s ez olykor komoly gondot, sőt tragédiát (baleset) is okozhat. Oka lehet kimerültség, betegség, ami olykor lehetetlenné teszi a koncentrálást, v. a gondok, amelyek szándékunk ellenére lefoglalják és kitöltik a lelket. De a ~ oka lehet fegyelmezetlenség, az összeszedettségre törekvés elhanyagolása, a rendetlen kíváncsiság és a →mértéktelenség is, mellyel az ember egyszerre túl sok dolgot (programot) akar birtokolni, s ezzel figyelmét feleslegesen megosztja. - A lelki életben a ~ a komoly, összeszedett →imádságot zavaró, leküzdendő nehézség (Mt 6,21.24). Orvossága a →csend és a →magány keresése, a fegyelem gyakorlása testi és lelki kívánságok korlátozásával, azaz a lélek „kézben tartása” (vö. Zsolt 118,109). **

KEK 2729.