Magyar Katolikus Lexikon > S > színeváltozás


színeváltozás (gör. metamorphószisz, lat. transfiguratio): 1. Jézus isteni dicsőségének

felragyogása emberi testében még a feltámadás előtt a →Tábor hegyén, a →kenózisz párja. - A Szentírás a ~t nem Jézus Krisztus misztikus élményeként, hanem a tanítványoknak adott kinyilatkoztatásként írja le (Mk 9,2-7; Mt 17,1-9; Lk 9,28-36; 2Pt 1,16-18). Hatására megvilágosodott számukra Jézus rejtett isteni méltósága. A ~ fontos mozzanatai a ragyogó →fény, Mózes és Illés megjelenése, →felhő, az Atya szózata. A felhő az ÓSz-ben is Isten jelenlétének szimbóluma, az Atya szózata a felhőből →Jézus keresztségére emlékeztet: Jézus Krisztus a szeretett, az egyetlen Fiú. - Márknál ~ a Péter által 6 nappal előbb kifejezett hitvallás megerősítése. A szózat 2. része, az „őt hallgassátok” parancs Jézust a MTörv 18,15: jelzett eszkat. próf-nak tekinti, akire hallgatni kell. Mózes és Illés megjelenése szintén Jézus Krisztus messiási igazolása: ők képviselik a „törvényt és a prófétákat”, tehát az egész ósz-i tanítást és jövendölést. Krisztus arcának ragyogása és ruhájának fehérsége emlékeztet arra, hogy földi alakja ellenére is égi lény (Dán 7,9; 10,5; ApCsel 1,20; Jel 3,4), sőt arra, hogy ő az Emberfia, aki égi magasságokba emelkedik (Dán 7,13). Hogy a tanítványok éppen ekkor kapják a →teofániát, az összefüggésben lehet a szenvedés előre jelzésével (Mk 8,31). Annak ellenére, hogy Krisztus Jahve szolgájának útjára, nem pedig a győzelmes kir. útjára lép, ő az Isten Fia, a megígért eszkat. próf., akinek kijár az isteni dicsőség. - 2. Ünnepe: aug. 6. K-en már az 5. sz: ünnepelték Urunk ~ának emlékét. VIII. 6: a kora kk-ban I. Szt Sixtus (kk. magyar nevén Sükösd) p. ünnepe volt. A róm. lit. erre a napra helyezte a bab- és borszentelést, melyet a pogány vinalia rustica szert-ának örökébe léptetett. Az áldás az Alpokon innen is elterjedt, de a bab megszentelése már kimaradt belőle. - 1000 k. a Tábor-hegyen épült 3 baz. felszentelésére emlékeztek az ünneppel. Rómában a 11. sz-tól csak a lateráni baz. ünnepe volt. III. Callistus p. a nándorfehérvári győzelem emlékezetére 1457: az egész Egyházban egyetemessé tette az ünnepet. - A ~ →nagyböjt második vasárnapjának evang. perikópája. II. János Pál p. (ur. 1978-2005) a →világosság rózsafüzére 4. titkaként a ~t jelölte meg (..aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét..) -

3. Mo-on az Érdy-kódexben Úr szine változatja, a Müncheni kódex naptárában Úrnak megváltozása. Helyi ünnepként már a Szelepchényi-, majd a Pray-kódex misenaptárában, de későbbi lit. kv-einkben is mindig szerepelt. A nándorfehérvári győzelem hőse, Kapisztrán Szt János révén a ferencesek sajátjuknak is tekintették az ünn-et; a magyar szalvatoriánus prov. a Tábor-hegyen megdicsőülő Salvator oltalmába helyezte magát. A ~ napját 1493: az esztergomi tart. zsin. parancsolt ünnep rangjára emelte. - A csíksomlyai kegytp. melletti hegyoldalon emelkedik a gótikus Salvator-kpna, székelyesen Silátor, Szálvátor, m. nevén Megváltó. A hozzá vezető meredek út a Jézus hágója, amelyen a jámborabb búcsúsok régebben csupasz térddel szoktak felkúszni, hiszen az égbe vivő ösvény is szoros és nehéz. Építését vsz. a ~ ünnepe ihlette, és talán a 32 csíki confrater közössége építette (1678), akiket Hunyadi János a somlyai, salvatoriánus rtart-hoz tartozó ktor szolgálatára rendelt. Legendavilága szerint a kpna a megnyílt égből leszálló angyalok alkotása. A Silátornak a kat. székelységre sugárzó tekintélyéről tanúskodik Csíkvacsárcsi, Újfalu (Menaság mellett), Szárhegy (a Sármányhegyen), Alsócsernáton, Görgényszentimre (a Rákóczi-hegyen), Iszló (Isla), Nyikómalomfalva tp-ának, ill. kpnájának patrocíniuma is. Mintegy felmutatott jelként az emberlét ~ának követelménye és reménysége zálogaként, a hegyre épült város látomásaként tűnnek föl e helyek az archaikus székely világ szemében. Szécsény híres ferences ktora és tp-a (1733), Kolozsvár barokk minorita tp-a is obszerváns megfontolások alapján választotta a Tábor-hegy titulusát. A gyulafehérvári szegyh. oltármestersége (1487) Hunyadi János győzelmével függhet össze. - A ~ ünnepén szentelt bor arra a borra emlékezteti a híveket, amelyet az Úr az ő tanítványaival a mennyek országában iszik. A kat. Székelyföld mellett ősi soron a balatoni borvidék szőlőhegyei, hegyközségei ünneplik nagyobb bensőséggel, hiszen ebben az időszakban kezd színében elváltozni ez a nemes gyümölcs is. Nagykátai hiedelem szerint ezen a napon kapja meg színét a szilva és a szőlő. Szegedi, kiskunfélegyházi és kunszigeti hagyomány szerint ezen a napon kezd a szőlőfürt tarkulni, hiszen az isteni szőlőtő is most változott el a Tábor hegyén színében. ~nak tiszteletére a balatoni és környéki szőlőhegyekben, így Bazsi, Csácsbozsok, Kemendollár, Förhénc, Gálosfa, Balatonboglár határában kpnát is emeltek a hegyközségek. Mohács szőlőhegyi Gyümölcsoltó Boldogasszony-kpnájának falán ~-kép függ. Egy korán érő szőlőfajta sióagárdi neve úrszíneváltozási szöllő. A Kis-Kárpátok borkultúrájával függhetnek össze Pozsony (jezsuita tp., 1672), Bazin patrocíniumai. - Hegyalja magyar g.k. népe szintén ezen a napon áldatja meg szőleit (a K-i egyh. karácsony, húsvét, pünkösd után éppen ~nak ünnepét tekinti a legszentebbnek). A hívek régebben körmenetben vonultak a hegyekre. Manapság a tp-ba viszik a szőlő első zsengéjét. Mise és áldás után a kurátor a megáldott szőlőt szétosztja. A bodrogkeresztúriak apró ládában nagy gonddal nevelnek tőkéket az ünnepre, és elviszik a tp-ba a pap számára. - A nap isteni színjátszása ihleti a szentsimoni szólást: Urunk színeváltozása után feketedik már a tarló, fehéredik az arató (felszántják a tarlót, az aratás idején ugyancsak megbarnult gazda pedig kezdi rendes arcszínét visszanyerni). - Titulusok: esztergomi egyhm.: Kural, Tornóc, Tópatak, Urakvölgye; szepesi egyhm.: Liszkófalva (1560), Jablonka (1787), Szepesófalu; kassai egyhm.: Lukácsfalva (1765), Legenye (1777), Magyarkrucsó (1814), Szedlice (1859), Héthárs (1837, kpna); veszprémi egyhm.: Gölle (1715), Balatonhenye, Gálosfa; szombathelyi egyhm.: Vép; székesfehérvári egyhm.: Pusztazámor (1758), Pettend (kpna); pécsi egyhm.: Pécs (pálos tp., előző titulusa Szentháromság); váci egyhm.: Irsa (1765), Penc, Pilis (1921); kalocsai egyhm.: Csávoly (1783). -

4. Ikgr. Első ábrázolásai a 6. sz-ból valók (Ravenna, S. Apollinare in Classe, 549). A sínai Szt Katalin kolostor apsziszmozaikján a ~ 548-56: készült, Theodóra csnő halála után, még Jusztinianosz életében. A ravennai mozaik a ~t jelképesen, a sínai alakosan ábrázolta: a kék mandorlában lévő Krisztusból 7 fénysugár indul ki, alatta a 3 tanítvány, Péter, Jakab és János, mellette Mózes és Illés. Ez a kompozíció lett a későbbi bizánci képek mintája. - Rómában a téma a S. Nereus és Achilleus-baz. diadalívén 800 k. jelent meg A mozaik bizánci eredetét a két mariológiai sarokkép (angyali üdvözlet, álló Istenanya) alátámasztja. A ~ témájának elterjedése összefügghet a korban folyó monofizita vitákkal, és a jelenet mindkét vitatkozó fél számára alkalmas hivatkozási alapot nyújtott, mert Jézus Mózessel és Illéssel a szenvedéséről beszélget (Lk 9,31), ugyanakkor „megdicsőülten jelentek meg” a hegyen. - Különleges ~-ábrázolás a róm. S. Apollinare in Classe apszismozaikja: a függőleges tengely legalsó pontján áll orante tartásban Szt Apollinarisz 12 báránnyal, bukolikus, paradicsomi tájban, az apszis csúcspontján az epifánia-felhőkön Isten keze, gesztusa helyettesíti a kijelentést: „Ez az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok!” Az epifánia-felhők mezejében Mózes és Illés, a 3 földi tanú viszont, Péter, Jakab, János a bárányok közé kerültek a paradicsomi táj felső mezejébe. Krisztus alakját az epifánia-kereszt helyettesíti, szárai metszéspontjában imago clipeata (pajzskép) formában a szakállas Krisztus-arc. A kereszt Krisztussal való behelyettesítésére az ösztönzést a Mt 24,30 adhatta: „Akkor majd feltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásban tör ki a föld minden népe...”(vö. Mk 13,24-27; Lk 21,25-28). Itt nemcsak arról van szó, hogy a művész felfogásában érintkezik a ~ és a második eljövetel témája, hisz az eszkatologikus vonatkozások érzékeltetése minden óker. apszismozaikon többé-kevésbé jelen van, hanem arról, hogy itt egyenesen erre összpontosított a művész. A mozaik nemcsak a k-i és ny-i hatások ötvözödéséről tanúskodik, hanem a theodosiusi és justinianusi kor határvonalát is jelzi. - Ny-on a 9. sz-tól a ~ a Jézus élete-képciklusok része (régi Szt Péter-baz., 891-96). A 3 sátrat gyakran 3 kis kpnával jelzik. Később a ~ önállósult. Raffaello képén (1518-20) Krisztus fénylő felhőben lebeg a föld fölött, mellette Mózes és Illés, a hegy lábánál a tanítványok a holdkóros fiúval. A barokk festők gyakran megfestették a témát, de Raffaello óta új elemek nincsenek. - Mo-on: Bátmonostor barokk tp-a előtt állt (1872) egy róm. kőmaradvány egyik oldalán Victoria istenasszony pálmaággal a kezében, a másik oldalán a ~ domborműve: ülő Krisztus az imádkozó Mózes és Illés között. A ~ a kassai szegyh. főoltárának Jézus életét ábrázoló táblakép-sorozatában, Zalaszentbalázs barokk faszobor-töredékében is föltűnik. A győri szegyh. ~t ábrázoló mennyezetfreskója Maulbertsch mesterműve (1781). R.É.-**

Kirschbaum IV:416. - Sachs 1980:353. - Onasch 1981:367. - Bálint II:157. - KML 1986:197. - BL:1720.