székesfehérvári királysírok: Székesfehérvár városa a középkori Magyarország egyik szakrális központja volt. Már Géza fejedelmet (ur. 972-997) is itt temették el. Szt Istvánt (ur. 997-1038) az általa építtetett →székesfehérvári királyi bazilikában, egy átalakított római szarkofágban helyezték nyugalomra, így kedvelt kir. temetkezési hellyé lett. A tört. források szerint biztosan itt nyert nyughelyet Kálmán (ur. 1095-1116), II. Béla (ur. 1131-41), II. Géza (ur. 1141-62), II. László (ur. 1162-63), IV. István (ur. 1163), III. Béla (ur. 1172-96), III. László (ur. 1204-05), Károly Róbert (ur. 1308-42), I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82), továbbá 6 királyné, valamint legalább 8 hg. és hgnő (köztük Szt Imre). A kir. példát az országnagyok és a nemesség is követte. A tp-ot és a sírok többségét 1490-: többször kifosztották és megbolygatták, 1601: az épület a város ostromakor helyrehozhatatlan károkat szenvedett, kőanyagát a későbbi erődítési munkálatok és a város barokk újjáépítése során nagyrészt széthordták. 1848: →Érdy János ásatása során bolydítatlanul találta meg III. Béla és Antiochiai Anna vörösmárvány sírládáit. 1862-től →Henszlmann Imre, az 1930-as években →Lux Kálmán folytatott a területen ásatásokat. A holttestek biztos azonosítására tett kísérlet sikertelen volt, az 1938-as Szt István-ünnepségekre a leleteket a baz. szentélyén kívül létrehozott romkertben visszatemették. Az 1984: Kralovánszky Alán vezetésével újrakezdődő ásatások és antropológiai vizsgálatok a talajvíztől nagymértékben károsodott csontokat találtak, amely biztos azonosítást továbbra sem tett lehetővé. 2000. VIII: a régi helyén, ünnepi külsőségek között újratemették a leletek nagy részét. M.G.

Dercsényi Dezső: A székesfehérvári kir. bazilika. Bp., 1943. - Székesfehérvár évszázadai 1-4. köt. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár, 1967-79. (Kovács Éva tanulmányai) - Siklósi Gyula: Adattár Székesfehérvár kk. és törökkori építészetéről. Uo., 1990. - Fitz Jenő: Székesfehérvár és környéke. Uo., 1997.