Henszlmann Imre (Kassa, Abaúj vm., 1813. okt. 13.-Bp., 1888. dec. 5.): régész, művészettörténész, egyetemi tanár. - A középisk-t Kassán, Eperjesen (ahol barátaival 1827: m. nyelvművelő társ-ot alapított) és Pozsonyban végezte, a pesti, a bécsi és a páduai egy. orvosi karán tanult, 1837: Páduában orvos dr., de érdeklődése, valamint J. D. Boehm bécsi éremművész hatása a műv-elmélet felé irányította. Rómában építészetet tanult. A gótika s a kassai szegyh. tanulmányozásakor fölfedezte, hogy van egy alapelv, mely szerint a kk-ban építkeztek. Pesti és bécsi újságokban műv. és esztétikai írásokat közölt. 1843: Lipcsében 7 számban Vierteljahrschrift aus u. f. Ungarn c. folyóir-ot adott ki a m. reformellenzék támogatására. 1846: vezette első ásatását a pálosok →szentlőrinci monostorának ter-én, ekkor jelent meg első monográfiája Kassa gótikus tp-airól és javasolta először a műemlékek védelmét. 1847: a Szépirod. Szle főmunk. 1848. IV-tól Bécsben barátja, Pulszky Ferenc külügyi államtitkár sajtóelőadója, amiért 1848. XI-1849.VIII: pol. fogoly. 1850: külföldre ment, Angliában emigrációban élt. Londoni és párizsi tartózkodása idején építészeti arányelmélettel foglalkozott, munkáját III. Napóleon is támogatta. Rájött arra, hogy az egyiptomi, ógör., románkori és gótikus épületeken, ezek egyes részei között meghatározott arányok vannak, melyek egyetlen alapméretből matematikailag meghatározhatók. E fölfedezését 1856: Londonban, 1857. X: Párizsban emlékiratban közölte. 1860: hazatért. Kezdeményezte és felügyelte a székesfehérvári és kalocsai ásatásokat, eredményeit ismertette. 1862 nyarán →Ipolyi Arnolddal és Kubinyi Ferenccel Athénban és Isztambulban az elrabolt Corvina-kötetek után kutatott, IX-X: a székesfehérvári ásatásokat vez. 1867: egy. mtanár a bpi egy. műv-tört. és régészeti tanszékén, 1872: ny. rk., 1878-88: ny. r. tanár. 1869-: a MTA régészeti biz-a kiküldetésében a hazai műemlékek állapotát tanulmányozta Torontál, Csanád, Szepes és Bács-Bodrog vm-ben. 1869-72: ogy. képviselő. Javasolta az ogy-nek a műemléki törv. megalkotását; a ~ és Ipolyi Arnold közbenjárására 1872: megalakult Műemlékek Ideigl. (1882-től Orsz.) Biz-a első előadója, tényleges irányítója. 1883: a székesfehérvári 4. ásatási idényben föltárta a Szt István-baz. 3. tornyát, a királysírok helyét. 1841. IX. 3: a MTA l., 1873. V. 21: r., 1843. V. 27: a Kisfaludy Társ. tagja. Műkincseit a kassai Felsőmo-i Múz-ra hagyta. - Fm: De voce. Dri dissz. Pest, 1837. - Brutus u. die Tarquinier. Historische Tragödie in 5 Akten. Uo., 1837. - Párhuzam az ó- és újkori műv. nézetek és nevelések közt kül. tek. a műv. fejlődésre Mo-on. Uo., 1841. - Bericht über die erste ungarische Gewerbeaustellung... Uo., 1842. - Kassa városának ó-ném. stylű tp-ai. Uo., 1846. - A székesfehérvári ásatások eredménye. Uo., 1864. - Műrégészeti Kalauz, kül. tek. Mo-ra. 2. r. Uo., 1866. - Pécsnek kk. régiségei. 1-3. köt. Uo., 1869-70. - Lőcsének régiségei. Uo., 1878. - Mo. ó-keresztyén, román és átmenet stylű műemlékeinek rövid ismertetése. Bp., 1876. - Mo. csúcsíves stylű műemlékei. Uo., 1880. - A nagyszebeni és a székesfehérvári régi tp. Uo., 1883. L.P.

Szinnyei IV:707. - MÉL I:707. - M. Tud. 1964. (Zádor Anna: ~ emlékezete) - Die ung. Kunstgeschichte und die Wiener Schule 1846-1930. (kiállítási katalógus) Szerk. E. Marosi. Wien, 1983:9.

új