🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szárnyasoltár
következő 🡲

szárnyasoltár: késő középkori oltártípus, melynek →retablója behajtható oldalszárnyakkal van ellátva. - Középső része, az oltárszekrény gyakran szobrokkal díszített. A kétoldalt nyitható szárnyak belső oldalán néha domborművek, külső oldalán festett képek. Kivételes esetben 2-2 pár szárnyat alkalmaztak. Alatta ált. fölfelé szélesedő, így az oltár menzáját és a szekrényt összekapcsoló →predella, faragott v. festett figurákkal. A szekrényt miniatűr építészeti tagokból, főleg tornyocskákból álló oromzat koronázza, gyakran szobrokkal, s mindez dúsan aranyozva, gondosan (de nem naturalisztikusan) kifestve. Igen jelentős 14. sz. kezdetek után a ~ok virágkora a 15. sz. és a 16. sz. eleje, kiterjedése: ném-róm. cs-ság és a vele határos ter-ek. - A ~ szerkezete maga is szimbólum: ádvent és nagyböjt idején a bezárt szárnyak az isteni titkokat, az ünnepi időszakokban kinyitott szárnyak a kinyilatkoztatást jelenítik meg. V.J.

Radocsay 1967:18. - Lipffert 1976:111. - Bálint KHP:225.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.